Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

fazekastelep hasonló darabjait.) Mellettük a nagy oltárkép egyes töredékei hevertek, míg ennek többi darabjai a szentély északi szárnyában feküdtek egymásra hányva (25. kép). Ugyanott a templom kultusz-inventárjának nagyobb részét, úgymint : négy darab 22—34 cm magas, puha homokkőből faragott pyramisalakú pineát, továbbá hét darab feliratnélküli homokkőoltárt [(V. ö. : /. Welkow, Bull. de l'Institut, d'arch. Bulgare. VIII. 1934. 88—89. 11.,

1 76. kép és^Fr. Cumont, T. et M. I. 115—166. 11.), három firmamécsest és tizenegy különböző átmérőjű kőgolyót is megtaláltuk. További tizenkét kőgolyót a cella padlózatáról, illetve a pódiumfalak tetejéről szedtünk össze. A legkisebb átmérője 6-5 cm, míg a legnagyobbé 12 cm. Dormagent is beleszámítva, ez eddig a legnagyobb ismert kőgolyólelet mithraeumból. Szimbolikus értelmük ma még nem világos. A mécsesek, kőgolyók és a termékenységre utaló pineák szomszédságában feküdt egy Venus-lényegű istennőt gyümölcsös kosarat tartó gyermek társaságában ábrázoló terracotta-relief. Felemlíthetjük még egy sigillata tál töredékét (26. kép). Az edényfül kutyafejben végződik. Darabunk unicwmnak számít a Mithras-emlékek körében. Jól ismeretes viszont az ú. n. kígyós edények csoportja. (Utoljára erről : E. Swoboda, Ö. Jh. XXXV. 1936. 1. sk. 11.). Egy ilyen vörösmázas edény töredék mithraeumunkból is napvilágra került (27. kép). A pódium és a szentély falai festettek voltak. A szentély hátsó zárófalát stukkó-aedicula díszítette. Ez elé állították a mithraeum nagy oltárképét, amelyet a töredékek alapján teljesen helyreállíthattunk. E belső elrendezéssel kapcsolatban utalhatunk Doura-Europos egykorú mithraeumára (3. periódus), ahol ugyancsak plasztika, falfestészet és stukkó alkalmazásával rendezték be a szentélyrészt (M. Rosíowzew, Am Journ. Arch. 39. 1935. IV. tábla). A térdre roskadó bikát leszúró isten szoborcsoportja kerek plasztikában van kifaragva, a Hadrianus óta kanonikus megfogalmazásban. Kutya, skorpió s valószínűleg holló járult még a Mid-ça ßova-vrovaa csoporthoz. A posztamensen a dedikálok nevei töredékesen maradtak fenn : MPHORUS ET M , amit Syjmphorus et M(avcus) egészíthetünk ki. Az oltárkép két oldalán postamensen Cautes és Cautopates szobra állott. Az előbbi felül félkörívesen kivágott amazonpajzsot tartott baljában. Cautopatesből csupán a lábfejek maradtak meg. A sztratigrafia, valamint az apró leletekből nyert érvek mellett a szobrok stílussajátosságai is szentélyünk építési idejét a III. század elejére datálják. A feltárt két mithraeummal együtt most már öt Mithras-szentélyt ismerünk polgárvárosunk területén. A mithraeumok elhelyezkedése az egyes városi kerületeken (Regio) belül arra mutat, hogy a keresztény, ú. n. statiós-egyházak (/. P. Kirsch, Die Stationskirche d. Missale Romanum. Ecclesia Orans. 19. Freiburg i. Breisgau 1926. 22. sk. 11.) példájára a mithraismus is városi kerületek szerint szervezte meg a hívőket Aquincumban. 32. kép. — Női és férfi fej a pomázi oszlopfőről. 386