Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

problematikus. Döngölt földpadlózata a belső négyszögletes alakot mutató 5*20x3 m nagyságú belső fülke irányába lejt. Ez utóbbi döngölt földpadlózata nem csupán az arena, hanem a déli oldalfal irányába is esik. A DK sarokban összegyűjtött vizet kifolyó vezette a pódiumfal előtti csatornába. A padlózat alatt ugyancsak húzódott egy, a két főkapunál megfigyélthez hasonló csatorna. A nézőtér eddig említett részeinek építéséhez budakalászi, gellérthegyi mészkövet használtak fel. Puha, helyi mészkő kváderekből épült viszont az arénát körülzáró pódiumfal. Ennek egyes részeit a nyugati career északi szomszédságában, valamint a déli főkapu két oldalán még tetemes magasságban (2*5 m) találtuk meg s ez a körülmény fontos támpontot nyújtott a rekonstmkció elkészítéséhez is. A játszótérre néző felületén vörös míniumfestest mutatott a mellvédfal, azét a színét, amely az ünnepnek kifejezője volt az antik színszimbólikában. (E. Wunderlich, Die Bedeutung der roten Farbe im Kultus der Griechen und Römer. RVV. XX. 1. — E. Dyggve, Recherches à Salone IT. Ko-benhavn 1933. 121. 1.) A déli főkapu nyugati oldala előtt a pódiumfal törmelékében feküdt egy korai sírkő felső része, amely női mellképet mutat bennszülött vise • < létben. 17. kép. — A Bécsi-úti temető egyik égetett sírjának , ' ;,, „,. . , .,,.,,' n ' n H 74 a keresztatlok irányában kisebb nehany melleklete. J fülkék szakítják meg. (Az irodalomban eddig közölt alaprajzok még nem nyújthattak teljes képet.) Ezek közül csupán az ÉK-it (4x3-60 m) találtuk aránylag ép állapotban. Teljes magasságban (1-60 m) megmaradt az északi felmenő fal s azonkívül az opus quadratum technikával rakott boltozat indítása is (15. kép). A többi három fülkében mindössze az alap utolsó kősorait találtuk helyén. Valamennyi építésénél a pódiumfallal egyező puha, helyi mészkők vádereket használtak fel. Belső falaikat 3—4 cm széles, vízszintes vörös, zöld festett sávok díszítették. Rendeltetésük, tekintetbe véve egymással szembenálló elhelyezésüket, valamint hogy csak az arena felől voltak megközelíthetők, legvalószínűbben az lehetett, hogy a játékok tartama alatt a gladiátorpárok itt várakoztak, amíg sorra nem kerültek. (V. ö. : Némethy K., Olasz Szemle 1942. 178. sk. 11.) Az északi főbejáratból kelet felé egy szabálytalan négyszögalakú 3 x 5 m nagyságú kisebb helyiség nyílik, amely az arena felől is megközelíthető volt. A szárnyasajtó befogadására szolgáló küszöbkövet in situ találtuk meg 1*29 m niveaun. Ez a kettős bejárat, valamint többek között az aquincumi polgárvárosi és a carnuntumi második amphitheatrum analógiái [Torma K., Amphitheatri Aquincensis pars septentrionalis Bp. 1881. 33. 1. — Fr. Miltner, Das zweite Amphitheater von Carnuntum, Wien 1936. 15—16. 11.) kétségtelenné teszik, hogy itt a porta Libitinae helyiségével állunk szemben. A pódiumfal előtt 40 cm széles, 50 cm mély, puha mészkövekkel kirakott csatorna fut végig, amely az É-i és a D-i főkapunál az oldalsó küszöbkövek alatt a főbejáratok padlószintje alá nyúlik. A csatorna a kapuk alatt 2*40 m-re kiszélesedik és a középső küszöbkövek alatt átbújva az arena hossztengelyének irányában folytatódik. (Lásd az alaprajzot.) A két állatketrecet összekötő rövidebb tengely vonalában is kétoldal kifalazott, az előbbivel azonos szélességű csatorna húzódik közvetlenül az arena szintje alatt. Csatornarendszerünk a játszótér 372