Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

tűzhely jelenlétét is megállapíthattuk. A leletek közül egy 70 cm magas szürkés anyagú, jól iszapolt, erősvállú, ferde fahl gabonatartó edény (pithos) érdemel először is említést. A váll alatt kétoldalt egy-egy szalagfül van fölragasztva. Megemlíthetünk továbbá még egy bronzfibulát (5*7 cm hosszú). Két spirálból álló rugószerkezete háromszögalakú fejlapban végződik, amelyet rovátkolások díszítenek (9. kép). A gyümölcsös keleti részén húzott egyik kutatóárkunkból 31-5 cm magas, sárgásbarnára égetett, korongolt, szalagfüles középkori korsót kép. — Vörösfestésű füles korsók a Lajos-utcából. szedtünk ki (10. kép). A tabáni 71. sz. gödörből, egy XIV—

XV. sz.-i kemence anyagábó több hasonló darab ismeretes már. (Lásd Bálint A. tanulmányát a Bp. R. egyik következő kötetében.) A Csalogány-utcában folytatott ásatásokról más helyen találunk rövid beszámolót Garády Sándor tollából. Ez alkalommal csupán két sírládát említünk fel. 1941 decemberében a Csalogány-u. 12. és a Málna-u. 4. sz. ház találkozásánál, ez utóbbi tűzfala mellett 3"60 m mélységben, gyermek csontvázát tartalmazó kőládasírt vettünk ki. Mellékletek hiányoztak. 1942 áprilisában az előbbi gyermeksírtól 2-10 m távolságra, Ny-K irányba elhelyezett Sarkophag került elő. Fedelét s^a kőlap képezte, amely egyúttal e kőkoporsó másodlagos felhasználására is utalt. A kőládában kinyújtott férficsontváz feküdt, fejjel Ny felé. Mellékletek nem voltak a »sírban. A sarkophag előoldalán, a felirat nélküli középmezőt oldalt csavartvonalas keret díszíti, míg kétoldalt fülkébe helyezett szárnyas genius álló alakja látható. Kora : a II—

III. sz. fordulója. A Lajos-utcában a 43., 45., 47/a sz. házak alapozásánál, 2-5 m mélységben három darab vörös festésű füles korsó került elő. Kettőt ezek közül 11. képünkön is bemutatunk. A házak anyagárka ennek a területnek rómaikori felszínét is megmutatta. A Lajos-utca keleti járdaszegélyétől 20 m-re a Duna felé már 4 m-re süllyedt az agyagos anyatalaj szintje. Az Uszályutcára néző házak alapozásánál pedig már 6 m mélységre kellett a munkásoknak lemenni, hogy az újabbkori feltöltések alatt elérhessék a szilárd, rómaikori agyagos talajt. Nem kétséges, 368 v