Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Az Aquincumi Múzeum kutatásai és gyarapodása az 1936-1942. évek folyamán 337-357

Rendszeres kutatásaink terén elsősorban az aquincumi legiotábor várfalainak a megkeresése lebegett szemünk előtt. Ezt még mindig nem hozta meg szerencsénk, de negatívumokkal mégis közelebb jutottunk valamivel a kérdés tisztázásához. Az 1937. év folyamán az Árpád fejedelem-útja készítése alkalmával (az Óbudai-rakpart és a Lajos-utca végének a helyén) a csatornacső számára több méter mély árkot húztak, amely fontos hosszmetszetet 9. kép. Kr. u. III. századbeli császár boldogulásáért állított feliratos, császárszobrot tartott kőhenger Aquincum-ban. szolgáltatott nekünk azon megfigyelésünkhöz, hogy az Árpád fejedelem-útja egész hosszúságában (a Kulcsár-utcáig) nem vágtak át olyan erősebb római falazatot, amelyet a castrum (tábor) déli falának lehetett volna tekinteni — noha a bolygatatlan talajba mélyen lementek, így a tábor déli falát a Kulcsár- és Naszád-utcáktól még északabbra kell várnunk. A Laj osés Kulcsár-utcák sarkán az óbudai plébániatemplom előtt (ettől keletre) ekkor kiásott római »csarnokos épület« tehát, amelyet cellasor és ez előtt három-három pillérből álló oszlopsor jellemez, polgári építmény, a tábor melletti kolóniából (canabae). Meglepő volt, hogy a Vízművek ezen csatornafektetési árka több sírt zavart meg, olyan területen, ahol a canabae házait vártuk volna. (Rupp Imre-utca 120, Óbudai-rakpart 12—14.) 345 8. kép. Feliratos síremléktöredék A quincum-ban.