Budapest Régiségei 13. (1943)
Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293
két állatot azonban közös, összenőtt fejjel ábrázolt a kőfaragó. (25. kép.) Míg az élesen metszett s a térbe kihajló akanthus-levélek az oszlopfőnek csoportunkhoz való tartozását igazolják, az állatalakok szerepeltetése ismét a lombard kőfaragás jellegzetes hatása. Az összenőtt vagy közös fejű állatalakok, rendszerint oroszlánok, a lombard kőfaragás sajátos díszítményei közé tartoznak és Pa via, Milano, valamint környékük úgyszólván valamennyi e korból származó templomán feltalálhatók. Különösen gyakran fordul elő ez a motívum a milanói S. Ambrogio átriumának pillérfejein, csakúgy, mint a bazilika szószékén, melynek egyik kedvelt dísze. Az esztergomi oszlopfő alapján szélesebbre terjeszthetjük ki a királyi műhely munkásságának körét. Ide sorolhatjuk — még pedig a XI. század első negyedére — az egyik pécsi pillérfőt, melyen almát és kardot tartó Ádámot két oldalról sasok veszik körül, míg a sast egy baltás kentaur fenyegeti. 46 Ide tartozik a dömösi templom egyik hatalmas méretű pillérfője (jelenleg a Szépművészeti Múzeumban), melyen hasonlóan összenőtt fejű oroszlánokat üldöz egy lovas vadász. 47 Az állatalakos oszlop- és pillérfőket megkedvelte az Árpád-kori magyar művészet s még a XII. században is gyakran alkalmazza (Vértesszentkereszt). Messzire vezetne azonban e motívumnak útját tovább követni az Árpád-kori emlékanyagban, nem is tartozik tanulmányunk célkitűzései közé. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a királyi kőfaragóműhely állatalakokkal díszített XI. századi alkotásai szintén szoros kapcsolatban állanak a lombard kőfaragással, különösen a Milano, Pavia környéki emlékekkel. Az aránylag szerény mennyiségű budai román-stílű anyag egy csoportja tehát egy királyi kőfaragóműhely nyomára vezetett bennünket. Az ornamentika, a faragás, a stílus azonossága megmutatják, hogy a műhely először Esztergomban dolgozott, majd Budán és Székesfehérvárott és legvégül talán Pécsett. A műhely külföldi kapcsolatai Lombardia felé mutatnak, különösen a Pavia—Milano—Como vidékről kiáramló lombard kőfaragók importjának, vagy hatásának tudhatjuk be e királyi kőfaragóműhely motívumainak és stílusának ránkmaradt emlékeit. Budapest Bégiségei. 289 19
