Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

brentai csata után (899) egészen Paviáig jutnak el. A legújabb kutatás kimutatta, hogy ezekben a kalandozásokban nem szabad csak rablóhadjáratot látni, ellenkezőleg a magyarok mindig mint behívott segédcsapatok jelennek meg Itáliában, ahova a szövetségi hűség és nem a gazdag zsákmány reménye vitte őket. Berengar L,ajos Paviát is a magyarok segítségével foglalta el (915), tudjuk, hogy személyes barátságban állott a magyar vezérekkel, hogy veronai palotáját is magyar testőrség őrizte. 924-ben újra Paviában találjuk a magyar csapatokat. A város akkor nem volt kisebb, mint Róma, és az egykori kútfők tanúsága szerint 44 temploma volt. A magyarok ekkor ismét elfoglalják a várost, felgyújtják és sok foglyot hoznak magukkal hazánkba.

43 Valószínű, hogy őseink Paviában Itália egyik legfontosabb városát látták, melynek gazdagsága, építészete, de egyházi kiváltságai is vetekedett a belső harcokba süllyedt Rómával. Talán nem túlzás, ha feltesszük, hogy a magukkal hozott foglyok nemcsak a kereszténység első terjesztői voltak, hanem a keresztény művészeté is. Hiszen a kőfaragómunka semmikép sem illett a magyarság foglalkozásához és azt minden bizonnyal a helyszínen talált és meghódított, vagy a hadjáratok alkalmával rabszolgaként hazahozott munkaerőkkel végeztették. Amikor a szent király megkezdte országszerte kolostorok, templomok alapítását és a hirtelen fellendült építési munkához szakképzett emberekre volt szükség, talán feléledtek a paviai kapcsolatok és ezúton jutott hazánkba, illetve a királyi kőfaragóműhelybe az antik művészetnek Paviában már régebben felhasznált és kifejlesztett díszítőmotívuma. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy Szent István király megkoronázása összeesik a III. Ottó—Szilveszteri Róma eszmével, a római gondolat szalmalángszerű, de világtörténelmi méretekben kibontakozó fellángolásával. Róma — talán nem is a földi város, hanem amit Rómának tartottak — úgy élt a megtérő népek képzeletében, mint a béke, az igazság, a jogrend szimbóluma. A hadakozásban, a győztes és vesztett csatákban kifáradt magyarság számára, mint a békés építőmunka eszméje, a fennmaradás egyetlen alapja, a biztos hullámtörő gát, amin — mint ők maguk is — megtörik a barbár kelet rohama. A fiatal császár és a nagy francia szerzetes concepciója Szent István államalapításának is egyik fontos alkotóeleme lett. Magyarországon — hirdették — csak meg kell újhodni 287