Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

A székesfehérvári pillér, illetve oszlopfők, különösen a 7., 8. és a 12. számúak lényegesen határozottabb, élesebb faragásúak, mint a 10., 13., illetve 28. számú töredékek. A különböző faragású darabokból talán arra is következtethetünk, hogy különböző építési periódus emlékei. A 7. és a 8. számú pillérfőtöredék a Szent Istváni bazilika pilléreit díszítette, valószínűleg az apszistól számított 1. pillért, mellyel a töredékek négyszeres mérete (4 hasonló részből állt egy pillérfő) is nagyjában megegyezik. A többi töredéket, sajnos, nem tudjuk lokalizálni. Hasonló a helyzet a pécsi töredékeknél is, míg a pécsi székesegyház építését nyugodtan tehetjük a XI. század első negyedére, Gerevich Tibor megokolása alapján a munka megkezdését közvetlenül az 1009. évi alapítás utáni évekre. A kronológ la vizsgálata arra enged következtetni, hogy az emlékek a XI. század első felében keletkeztek. Fontosabb azonban a másik következtetés, amit a fenti adatokból levonhatunk. Az esztergomi Szent Adalbert székesegyház, a székesfehérvári bazilika, de az óbudai Szent Péterapátságot is, (akár Szent István, akár Péter alapította) nemcsak királyi alapítások, de a királyi műhely alkotásának is tarthatjuk. Tudjuk, hogy Szent István bőkezűen gondoskodott már az alapításkor a püspökségekről és kolostorokról, ellátta földadományokkal, javadalmazó jogokkal, hozzájuk csatolt falvakat stb. magára vállalta a templomok felszerelésének súlyos gondját is, de az építkezés a püspök, illetve a rend dolga volt. Egyedül Esztergomban és Székesfehérvárott tudjuk határozott biztossággal, hogy a templomot is ő építtette. Nehéz volna elképzelni, hogy mind a két királyi székhelyen ő emelt pompás templomot, de Öbudán, ahol pedig, ha Annonymusnak hinni lehet, már Árpád is lakott abban a városban, mely szintén királyi birtok volt, ne akart volna építkezni. Ez a szándék végrehajtása a gyenge utódra, Péterre maradt, azonban feltételezhetjük, hogy a felsorolt helyeken a XI. század első felében egy királyi építőműhely dolgozott, melynek díszítő repertoirjából az akanthusleveles díszítményt azonos felfogásban és stílusban mind a három építkezésnél ki tudjuk mutatni. Valószínű, hogy a pécsi bazilika építésénél, mely ugyancsak királyi alapítás volt, szintén ebből a műhelyből kerültek ki kőfaragók. Ennek a királyi műhelynek létezését, márcsak észszerűségi okokból is fel kell tennünk, de a fennmaradt emlékek, az azonos motívumok, a hasonló faragási mód bizonyítja is. *ol