Budapest Régiségei 13. (1943)

Dercsényi Dezső: XI. századi királyi kőfaragóműhely Budán 255-293

értékes megfigyeléseket. A díszítetlen alsó, felső és hátsó felületet kezdetleges módon, csúcsban végződő kalapáccsal a XI. században nyugaton már elavult módszer szerint munkálták meg. »A díszítőmunka véső és kalapács segítségével öltött testet.« Különösen érezhető a véső alkalmazása a levelek erős fény- és árnyékhatásra komponált faragási módjában. Horváth Henrik véleménye szerint a kőmegmunkálást bajor 1. kép. — Pillér fej ezét. Halászbástya, Kőemléktár, bevándorolt kőfejtők az ornamentális részek kiképzését bizánci, vagy azoktól függő dalmát és lombard mesterek végezték. A pillérfő előkerülési helyéből, valamint súlyából arra következtet Horváth Henrik, hogy a Gellérthegy alján elterülő és a Szent Gellért legendában említett, tehát 1047-ben már álló templomhoz tartozhatott. B csoport második darabját Óbudán, a Fő-téren, csőfektetési munkálatok során találták, hatalmas későgótikus falban, másodlagos helyen, mint építőanyag volt felhasználva. Több darabra törve római és románkori töredékekkel együtt került elő és jelenleg összeállítva a Halászbástya Kőemléktárban őrzik. (2. kép.) Díszítményeinek alapmotívuma azonos 258