Budapest Régiségei 13. (1943)

Tompa Ferenc: Adatok Budapest őskorához 11-31

bizonyára új népek is keletkeztek. A leghatékonyabb volt ezek közül az északi kultúrák déli irányú vándorlása, valamint a nyugatról kelet felé törő harangalakú edények kultúrájának a Közép-Duna vidékén való megjelenése. Mindkét kultúrahullám elérte hazánk területét és jóllehet hatóerejükből itt már olyan nagymértékben veszítettek, hogy a helyi kultúrákat megsemmisíteni, vagy helyükről kiszorítani nem tudták, de sajátos kultúrjavaikkal azokat kétségtelenül megtermékenyítették. Megjelenésükkel kapcsolatban nem beszélhetünk tehát hódításról, hanem legfeljebb csak beszivárgásról, illetőleg bevándorlásról, amelynek idővel egy asszimiláció lett a következménye. A Tisza vidékén ez az átalakulás egy erőteljesebb belső fejlődés következtében már az évezred fordulón és láthatóan kevesebb zökkenővel következett be. Az ottani helyi csoportokban éppen ezért a hazai bodrogkeresztúri rézkori kultúra sokkal hangsúlyozottabban érvényesül. Minthogy azonban főként a Dunamente és a Dunántúl volt az idegen kultúrhatások találkozóhelye, az átmenet és a fent vázolt kultúrhullámok leüllepedése valamivel hosszabb ideig tartott és ezért találkoznak itt például az úgynevezett kisapostagi csoportban is olyan elemek, amelyeket a Duna jobbparti vidékén még a korai bronzkorba sorolunk, a Tiszántúlon azonban már a II. periódus kezdetét jelzik. A két kultúracsoport szorosabb kapcsolatainak időpontját ennek megfelelően a Kr. e. XVIII. századra tehetjük. Bbből az időből származik a L,enke-úti lakótelep kerámiai anyaga is, amely egyébként mindenben alátámasztja azokat a kulturális keveredésre vonatkozó megfigyeléseinket, amelyekről a fent elmondottakban számot adtunk. Bdényeink jórésze egyszerű fülesbögre, vagy szilke, amelyeknél a keskeny, csaknem kerek átmetszetü fül a peremből indul ki és a has felett a vállra támaszkodik, tehát a kissé ívelt nyakat áthidalja. Bzzel a nyakat áthidaló füllel a Tiszamenti korai bronzkori kultúrában is találkozunk, de ott ugyanekkor igen kedvelt díszítőelem, —• mert praktikus célokat legfeljebb csak a felfüggesztésnél szolgálhat, — a perem alatt, vagy a vállon alkalmazott két kis fülecs. Bz utóbbi még a bodrogkeresztúri kultúrából átvett örökség és ezért nem találkozunk vele a jórészt más összetételű dunántúli korai bronzkori csoportban, ahol inkább a badeni kultúra, vagy méginkább a harangedény-kultúra fülformái érvényesülnek. 21