Budapest Régiségei 13. (1943)

Gerevich László: A csúti középkori sírmező 103-166

a polgári ötvösség egyik legelterjedtebb ruha-ékszerének történetét és tipológiáját megrajzolni egyelőre lehetetlen, még kevésbbé lehet beállítani azt az európai fejlődésbe, azonban néhány megjegyzéssel mégis hozzá akarunk járulni a díszövek történetéhez. A képzőművészetek ábrázolásainak tanúsága és az oklevelek ezt a régészeti kérdést más oldalról is megvilágíthatják. A veretes öveknek azon típusát, melyet leleteinkből megismertünk, a XIII. századi ábrázolásokon találjuk meg, különösen a monumentális dóm-szobrászatban, melynek realizmusa már olyan mértéket ér el, hogy viselettörténeti szempontból részletes megfigyelésekre szolgálhat. így a chartresi katedrális déli középső kapujának tympanon-rézsűjében az egyik nőalakot díszes, rozettásveretű öv ékesíti ; a szíj vég átfűzés nélkül, szabadon hull alá, egészen az alsó lábszárig. Az övnek ez a viselete az egész XIII. századra jellemző. A magdeburgi dóm »Paradies Pforte«-ján (1245) elhelyezett egyik okos szűz övét egymástól elég távolra helyezett két különböző mintájú, váltakozóan fölerősített veret díszíti. A szíj vég egész a cipőig fut le lendületes haj lássál. Ugyanilyen veretes öv díszíti a mainzi Fusst-Madonnát (a XIII. század harmadik negyedéből). A veretek igen jól kivehetőek és a különböző motívumok váltakozva egymástól elég távolra vannak elhelyezve. Ezeket az öv-típusokat megtaláljuk Strassburgban, Freiburgban, Naumburgban stb. Mint látjuk, a XIII. században elsősorban nőknél volt az öv elterjedve ; mint ékszert használták, ezenkívül a hosszú tunikaszerű ruha leszorítására, tagolására is szolgált. A veretes övet azonban a férfiaknál is megtaláljuk ; mint például Heinrich d. III. v. Sayn (megh. 1247) sírkövén az alsólábszárig lecsüngő öv, mely nem tekinthető fegyver-övnek. Az egyik legkorábbi öv-ábrázolás szintén férfin jelenik meg ; a bayeux-i katedrális ismert »Ember a majommal« című ábrázolásán a férfi övet visel, ez azonban nem a lecsüggő szíj végű típushoz tartozik. Marguerite de Provence szobrát (Iyouvre), amely valóságos divattanulmány, váltakozó rozettás és téglányalakú véretekkel ellátott öv ékesíti. A XIV. században az öveken a veretek közelebb kerülnek egymáshoz s előfordul az is, hogy egymást érintik. E század derekán kifejlődött és második felében divatossá váló szűk, testhezálló öltönyökön és kabá148