Budapest Régiségei 13. (1943)

Nagy Lajos: Dirke bűnhődése az aquincumi mozaikon 77-102

alakján az erőltetett mozgalmasság elvetése hatás tekintetében emelni is fogja a csoport értékét, mert nyugodt központot nyújtó része lévén az egységes képbenyomás felkeltésére, a mozgalmas cselekményben ábrázolt oldalalakok összekötő egyensúlyozójaként fog közreműködni. Ezen a kiegészítésben jobban adja vissza az Antoninus-kori átdolgozás a trallesiek eredetijének szellemét. Dirke mozaikunk első ismertetése után Pfuhl, az antik festészet legkiválóbb ismertetője több értékes ellenvetést kockáztatott meg s hivatkozott Iyippold megállapítására is.

32 Az Aquincumi Múzeum mozaikjának kiegészítésénél mi ragaszkodtunk a megmaradt nyomokhoz s így itten tekintetbe nem vehetjük, hogy Zethos Dirkét nem a hajánál, hanem a karjánál tartja féken, míg a kötözés megtörténik. Ez a két ellentétes motívum azonban a kompozíció szempontjából lényegbe nem vágó körülmény. Egy síkba kiterített képnél, az ősfestménynél is könnyen képzelhetjük el, hogy ilyen tartás szerepelt. A drámaiság éreztetésénél erősebb kifejezési eszköz lett volna Dirkének hajánál fogva való megragadása, mint pl. hogy karját kötözik meg. Ez utóbbi szerepelhetett a szobrászi feldolgozásnál, már művészi, nehezebb megoldhatóságánál fogva is, de az igazi ősfestménynél ettől el is lehet tekinteni. 99