Budapest Régiségei 13. (1943)

Gerevich László: A csúti középkori sírmező 103-166

A XV. századi németalföldi festészet Madonnái korona helyett inkább vékony gyöngyös fejpántot viselnek, bizonyítékául, hogy a párta- és koronajelleg keveredhetik. (Jan van Byck, IyUcca-Madonna, Frankfurt.) Ezeken a koronaszerű fejpántokon a nagy gyöngyöket vagy drágaköveket apróbb gyöngyök keretezik, akárhányszor több sorban, a széleket pedig szintén gyöngyök szegélyezik. A csúti 38-as és 39-es sír pártáinak motívuma igen hasonlít a németalföldi Madonnák koronáihoz. Hz a típus, mint láttuk, a XIII. században már megjelenik ; kialakulásához nem kis mértékben járulhattak hozzá a bizánci eredetű, gyönggyel körülövezett és szegélyezett drágaköves vagy veretes ruhaszegélyek, amilyeneket a pécsi domborműveken is láthatunk. A XV. század folyamán a párta módosult formában maradt fönn, motívumai hatással voltak a fantasztikus női fej díszekre, melyek főleg a gyöngyös motívumokat veszik át. Ismét más formában elevenedik fel a párta hatása a haj hálókat és főkötőket szegélyező díszes szalagokban, vagy turbánszerű fej ékekben. (Mint pl. a Selmecbányái Sz. Katalin és Borbála szobron.) A pártaviseletnek ez az időszakát a csúti leletekben főleg fonott és veretes párták képviselik. A szalagszerű és motívumokkal kiképzett párták inkább még a XIV. századra esnek. Az említett kassai Stadtbuch az ábrázolások mellett azt bizonyítja, hogy a XV. század végén és a XVI. század elején még a gyöngyös párták is divatban voltak. Egy 1497-es bejegyzés így említi : »Eyn perlinkrancze«. 1549-ből »Egy gyöngyös párta vagyon zálogban nálam«.

73 A gyöngyfúzök iparának elterjedését igazolják még az oklevelek gyakori feljegyzései.

74 A csúti sírmező leletei biztos adatokat szolgáltatnak a későgótika alacsonyabb néprétegeinek kultúrájához, viseletéhez, ékszereihez, a polgári iparművészet legegyszerűbb emlékeihez. Technikában és művészetben messze elmaradnak a gazdag polgárság ékszerei mögött, de mégsem tekinthetők a mai értelemben vett népművészetnek, mert művészi ízlésük és törekvésük, sőt motívumaik is megegyeznek a »nagy művészet« fölfogásával és így abból meríthetnek. A középkor kultúrája még késői stádiumában sem bomlik föl teljesen osztály kultúrákra. Átfogó szellemét még a legszerényebb emlékek is megőrzik. 163