Budapest Régiségei 12. (1937)

Nagy Lajos: Gladiator-ábrázolások az Aquincumi Múzeumban 179-195

188 mintába egyszerűen benyomott pontokból áll, az alsó elálló szegélye azonban már szőlőlevél-, fürt- és indadíszítés. Egy ilyen gladiátorsisakot utánzó mécses készítéséhez szolgáló forma több részből állott. Maga a felső rész, a tulajdonképpeni sisak is két egymásba illő darabból került ki. Nálunk ezek közül csak egy maradt meg. Külön minta szolgált a mécs alsó részéhez. — A Kiscell-utcai gyár működése Kr. u. 90—120-ig terjed. A gladiátorsisakalakú mécsek a ritkább példányok közül valók.

1 Ez a tény emeli az aquincumi forma értékét, mert ez a helyi készítés mellett bizonyít. A Magyar Nemzeti Múzeumban csak egy ilyen mécses van (lelt. száma 1892. 16/8Ó), mely Oszőnyből származik és a mécses fenekén NERI jelzés olvasható.

2 Ezenkívül még C.DESSI

3 és FORTIS

4 jelzések fordulnak elő. A mi gyárunkból kikerült - teljes mécsesek fenekén is minden bizonnyal volt jelzés, ilyenek azonban nem kerültek még elő. Az eddig onnan ismeretes mécsesek FABI jelzésűek. A gladiátorsisakformájú mécsesek előfordulnak a nyugati tartományokban is. Leihelyeik London,

5 Trier,

6 Köln,

7 Atteburg

8 Xanten,

9 Mainz.

10 Schmidt és Fremersdorf ezeket itáliai, közelebbről felsőitáliai importnak tekintik. Valóban Itáliából került elő a legtöbb ilyen gladiátorsisakalakú mécses.

11 Koruk az I. század végére s a II. elejére esik. Az aquincumi minta a katonai városrész területén működő gyárból való. A katonaság pedig a korai időben nálunk Eszak-Itáliával van a legszorosabb kapcsolatban. Hadrianusig a legio II. adiutrix legénységének legnagyobb részét onnan sorozzák, s így kultúrigé1 V. ö. Drexel, id. m. S. 259. 2 Dr. Paulovics István volt szíves a lelhely körülményeket számomra a leltárból kiírni, szívességéért e helyen is köszönetemet fejezem ki. 3 CIL XIII 10001, nj k; Behrens, Germania XII (1928;, S. no—

m (Mainzból). 4 ORL jo (Lief. XXXVII) Taf. II, 28 (Mainzi Kastellumból) és Sammlung Niessen, Coin, Taf. LXXXIV, 2147 (Kölnből). 5 Walters, Catalogue of the greek and roman lamps in the British Museum, p. 64, Nr. 441. 6 Meier, Westd. Zeitschr I (1882), S. 165, Nr. 7. 7 Samml. Niessen, Taf. LXXXIV, 2147; Fremersdorf, Die Denkmäler des römischen Köln Band I. Neuerwerbungen der Römischen Abteilung des Wallraf

—Richartz-Museums während der Jahre 192J

— 1927. Taf. 60. 8 Walters, id. m. Nr. 442. 9 Houben und Fiedler, Denkmäler aus; Castra Vetera und Colonia Traiana 1859. Taf. XXIX, 1, S. 52. 10 Meier, id. h. S. 172; ORL 30 (Lief. XXXVII), Taf. II, 28; Behrens, Germania XII (1928), S. 110.; Grivaud de la Vincéik, Recueil pl. 26, i — y, Wagener, Handb. d. deutsch. Altert Taf. 25, 220; Emele, Beschreibung römischer und deuscher Alterthümer aus dem Gebeit der Provinz Rheinhessen. 2 Ausgabe, Mainz 18JJ Taf. 8, 2. 11 V. ö. E. v. Mercklin, Römiche Mitteilungen XXXV1II/XXXIX (1925/24) S. 116 f., Abb. 17.