Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

96 Kiadta Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 210. Száma 371. 25. Négyszögű kőhasáb, felső és alsó lapja sima és így 52 cm magassága biztos. Egyik oldallapján volt a felirat, de annak nagyobb része a kőhasáb egész baloldalával csonka. Lemérhető legnagyobb szélessége 66 cm. Ellenben még majdnem teljesen ép a jobb oldala (25. kép) és 84 cm hosszú. Szélein hornyolt keret szegélyezi a mezőt, melyet egy nyeles csésze (patera) és mellette füles kancsó (urceus) díszítenek, az áldozási kellékek, minők csak egy oltár derekán szoktak előfordulni. Hasonló reliefképeknek kellett természetesen a csonka baloldalon is lenni. A negyedik, az oltár hátsó oldala 25. KÉP. üres, de ezt is, mint a többi oldalakat keretbe foglalták, mert az olyan nagy oltár, a minőnek részét ez a kőhasáb alkotta, nem volt fal elé helyezve, hanem bizonyára egészen szabadon állott. Mindennél többet bizonyít az oltár mellett a felirat, mely, úgy mint az oltárok derekán, a szembe néző oldalára volt bevésve (26. kép). Sajnos, hogy annyira hiányos. De az 1. sor végén álló REG és az előtte látható I alsó szára kétségtelenné teszik a Iunom reg(inae) olvasását. És mert a felirat lapja sokkal szélesebb, rajta bőven elfért előtte l(ovi) o(ptimo) m(aximo) et. Ok ketten Iuppiter és Tuno rendesen együtt fordulnak elő. Egyszer egy brigetiói kőhasábon (C. III 10994), mely egy aedicula felső lezárása lehetett, és még inkább oltárköveken olvashatjuk, hogy l(ovi) o(ptimo) m(aximo) et Iunoni reg(inae) voltak dedikálva.