Budapest Régiségei 12. (1937)
Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152
91 pedig segédszolgálatra be voltak osztva többnyire egyes magasabbrangú tisztek mellé, akik rendesen meg is vannak nevezve. Ilyenkor cornicularius azonban inkább a teljesebb formában fordul elő. így cornicular(ius) praefecü leg. II adi. (C. III 3565 Aquincum) vagy cornicul(arius) leg(ati) leg(ionis) I ad. (C. III 11018 Ószőny) és ugyanígy a helytartó szolgálatában: comicul(arius) consularis (C. III 8750 Salonae). Csak ritkábban szerepelnek ők is egyszerűen mint a legio katonái, de ekkor sem corn(icularius) rövidítéssel, hanem abban a teljesebb formában, mint az imént láttuk. Pld. cornicu[l(arius)] miles leg. II ad. p. f. (C. Ill 1 4349 e Aquincum) vagy cornicul(arius) leg. II ad. (C. Ill 10568=3496 Rákospalota). Corn(icularius) legfeljebb egy apulumi feliratban (C. Ill 14479) f° r dul elő. Viszont a corn(icen), mivel a trombitás egyáltalában ritka volt, csak akkor bizonyos, ha megvan hozzá az ábrázolása. Tulajdonképpen nem igen lehet tehát eldönteni, hogy CORN a légióval kapcsolatban melyiket jelenti. Éppenséggel nincs kizárva sem a corn(icen), sem a corn(icularius). AquincumAusgrabungen und Funde 75. lapján még az előbbit tartottam valószínűbbnek, főleg azért, mert a cornicularius mellett megemlítve kellett volna lenni a főtisztnek, kihez tartozott, a légióval kapcsolatban pedig a corn(icen) a már említett másik aquincumi feliratban is igazolva látszik. A felirat további része elmondja, hogy a dedikáló az oltárt ex voto posuit, vagyis akkor, miután előbb fogadalmat tett. Állította pedig pro salute sua et suorum és mégegyszer ismétli a szokásos módon : v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). Egyes oltárköveken, melyeket félig-meddig hivatalosan, legtöbbször olyanok állítottak fel, kik a katonaságnál vagy a közigazgatásban valami jelentékenyebb állást viseltek, szokás volt az időt közölni, melyben az oltár készült, mégpedig úgy, hogy az olvasók legalább az évet pontosan megtudják. E végből a rómaiak annak az évnek consulait jegyezték fel és ez elég volt nekik, mert az ú. n. fasti consulares a consulok listáját abban a sorrendben tartalmazták, amint a város alapítása óta ; egymásután évről-évre következtek. Ezeknek sorát mai időszámításunk megfelelő éveivel 1. Klein, Fasti consulares (1881) vagy Liebenam, Fasti consulares imperii Romani (1909). Az egyik consul maga a császár volt, mert ő is viselhette a consulságot, hogy az évet meghatározza. Teljes neve Imp. Caesar C. Julius Verus Maximinus aug. és Kr. u. 235—238 uralkodott. Emlékét utódja törölte (damnatio memoriae) és ezért ezen kövön is nevét legalább az elején kivakarták. Consultársa M. Pupienius Africanus és ők ketten 236-ban voltak a consulok. 12*
