Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

80 ben balsarka letört. A jobbszélén azonban megvan a kerek párnatag, közepén egy csavart kötélszalaggal átkötve, míg homloklapján körbefoglalt rózsa díszíti. A felső lapon a két párnatag között egy lapos tányér volt bemélyítve. Az abacus alján keskeny léctag fekszik. A párkány tagozása éppolyan, mint a lábazaté: egy széles, lapos hornyolat (Hohlkehle), mely alul természetesen lefelé hajlik. Maga a láb alatta alacsony. Ami a közönséges oltároknál figyelemreméltóbbá teszi, a magasságán kívül azok a borostyánindák, melyek a középső részének, a derekának profilált keretbe foglalt oldallapjain fölfelé futnak és mindegyiknek széles gyökere van, hegyük pedig be van kunkorítva. Annál érdekesebb a felirata is, mely az előlapján a vörös festés nyomaival olvasható volt és így szól : G(enio) (centuriae) L(ucii) Aeb(uüi) \ Certi p(rimi) p(ili) | Fl(avius) Ftavianus \ opt(io) eius. Az oltár egy centuria, katonaszázad, védőistenségének volt szentelve. A balra nyitott )> jel egy fordított, sarkos C betűnek felel meg és ezért mindig a centuria vagy parancsnokának, a centuriónak, megjelölésére szokták használni. Itt centuriát jelent, mert a G betű előtte Genius rövidítése és csak a centuriának, nem pedig a centuriónak lehetett geniusa. Ebben a rövidített formában G(enio) c(enturiae) különben elég gyakran, sőt majdnem rendesen így fordul elő, lévén a centuria a légiónak legjelentékenyebb taktikai egysége és külön geniusa volt mindegyik centuriának. Toutain, Les cultes païens I p. 440. Ezért a régibb sírköveken mindig megmondva szokott lenni, hogy az elhunyt melyik centuriába tartozott. A centuriákat pedig a szerint különböztették meg, hogy a parancsnokukat hogyan hívták. Például Castricius sírkövén (C. Ill 14349

2

): centuria M. Turbonis. Oltárkövünkön sem történhetett máskép, ha azt akarták, hogv a centuria pontosan legyen meghatározva. Itt is tehát centuria után a centurio neve áll genitivusban : L. Aeb(uüi) Certi, utána p(rimi) p(ili) azt jelenti, hogy L. Aebutius Certus a centuriók között mint primipilus rangban a legmagasabb volt, amennyiben a legio első cohorsában az első centuriát vezényelte. A legio, melyet ide gondolni kell, természetesen csak az lehetett, mely ott állomásozott, hol az oltárkövet állították, vagyis a legio II adiutrix. A felirat folytatásából megtudjuk aztán, hogy az oltárt T. Fl(avius) Flavianus állította fel. Utána pedig optio eius azt jelenti, hogy a centuriónak volt altisztje, optio-ja,. így nevezték azokat a kiválasztott (optare-ből) katona-