Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

7 8 Röviden leírta Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 93. Abb. 40. Száma 392. 7. Attis kis kőszobra (7. kép), lábai csonkák, magassága 41 cm. Há­tulja, mivel fal mellett vagy fülkemélyedésben volt felállítva, laposan le van kerekítve. Feje épen maradt meg a testén és széles gyerekarcával szembe­fordul a nézővel. Homlokát hajának apró fürtjei övezik, melyek a fejét takaró süveg szélén kilátszanak. Ha nem tudnók, hogy ez a süveg a keleti mitra volt, fejkötőnek néznők, annyira laposan van ráhúzva a fejre. A tetején egy kis lyuk van bevésve, melybe egy vasszeg lehetett beleillesztve, mint az akropolisi archaikus leányszobrokon, vagy ahogyan az aranyárok menti temetőből (104. sír) származó kőfejen látjuk még most is a háromágat, mely nyilván a ráakasztott virágfüzért tartotta. Nyaka alatt a háromszögű kivágás ráncai a chlamyshoz tartoztak, mely jobbvállán volt összetűzve és alul félköríves széllel felhúzódott a bal­vállra. Alsó ruhája a tunica és ennek ráncos s a kéz­tőig érő ujja fedi a jobbkezét, mely éppen az Attisok­nál szokásos módon a felső testén keresztben átnyúl a baloldalára, hogy markában tartsa a pedum végét. Még határozottabban szólna Attis mellett természete­sen maga a pedum, melyet begörbített alsó vége külön­böztet meg a Mithras-kultuszból ismert Cautopates szintén lefelé tartott fáklyájától. Itt azonban a balolda­lán csak a törés mutathatja a pedum helyét és leg­feljebb gyanítható végének formája. Nem kevésbbé jellegzetes Attisnál a pedumot tartó jobbkéz fejére könyökölő balkéz, amint vele alátámasztja arcát. Ennek a balkéznek éppen az álláig felnyúlni látszó ujja törött le, de nyoma annál jobban kivehető. Az alsó kart takaró ujjnak ráncai csavarszerűen mennek. A magasan felkötött tunicából legjobban látszik annak rövidebb felső része, lefelé eső ráncaival. A hosszabb alsó része, mely lejjebb, a tér­dekig ért, már csak a jobblábon látható. Attis lábai rendesen keresztezték egymást és éppen a lábak ezen állása teszi legkönnyebben felismerhetővé Attist. Itt azonban a lábak csonkasága mellett is világosan látjuk, hogy Attis a ballábat magasra emelve tartotta és a hiányzó lábazatból kiálló emelke­désre felrakta. Ez az alátámasztott láb Skopas művészetének egyik jellemző motívuma és az Attis-ábrázolások között azon aquincumi sírkőtöredéken fordul

Next

/
Oldalképek
Tartalom