Budapest Régiségei 12. (1937)
Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152
7 8 Röviden leírta Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 93. Abb. 40. Száma 392. 7. Attis kis kőszobra (7. kép), lábai csonkák, magassága 41 cm. Hátulja, mivel fal mellett vagy fülkemélyedésben volt felállítva, laposan le van kerekítve. Feje épen maradt meg a testén és széles gyerekarcával szembefordul a nézővel. Homlokát hajának apró fürtjei övezik, melyek a fejét takaró süveg szélén kilátszanak. Ha nem tudnók, hogy ez a süveg a keleti mitra volt, fejkötőnek néznők, annyira laposan van ráhúzva a fejre. A tetején egy kis lyuk van bevésve, melybe egy vasszeg lehetett beleillesztve, mint az akropolisi archaikus leányszobrokon, vagy ahogyan az aranyárok menti temetőből (104. sír) származó kőfejen látjuk még most is a háromágat, mely nyilván a ráakasztott virágfüzért tartotta. Nyaka alatt a háromszögű kivágás ráncai a chlamyshoz tartoztak, mely jobbvállán volt összetűzve és alul félköríves széllel felhúzódott a balvállra. Alsó ruhája a tunica és ennek ráncos s a kéztőig érő ujja fedi a jobbkezét, mely éppen az Attisoknál szokásos módon a felső testén keresztben átnyúl a baloldalára, hogy markában tartsa a pedum végét. Még határozottabban szólna Attis mellett természetesen maga a pedum, melyet begörbített alsó vége különböztet meg a Mithras-kultuszból ismert Cautopates szintén lefelé tartott fáklyájától. Itt azonban a baloldalán csak a törés mutathatja a pedum helyét és legfeljebb gyanítható végének formája. Nem kevésbbé jellegzetes Attisnál a pedumot tartó jobbkéz fejére könyökölő balkéz, amint vele alátámasztja arcát. Ennek a balkéznek éppen az álláig felnyúlni látszó ujja törött le, de nyoma annál jobban kivehető. Az alsó kart takaró ujjnak ráncai csavarszerűen mennek. A magasan felkötött tunicából legjobban látszik annak rövidebb felső része, lefelé eső ráncaival. A hosszabb alsó része, mely lejjebb, a térdekig ért, már csak a jobblábon látható. Attis lábai rendesen keresztezték egymást és éppen a lábak ezen állása teszi legkönnyebben felismerhetővé Attist. Itt azonban a lábak csonkasága mellett is világosan látjuk, hogy Attis a ballábat magasra emelve tartotta és a hiányzó lábazatból kiálló emelkedésre felrakta. Ez az alátámasztott láb Skopas művészetének egyik jellemző motívuma és az Attis-ábrázolások között azon aquincumi sírkőtöredéken fordul
