Budapest Régiségei 12. (1937)
Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152
72 a praenomen, nomen és cognomen állottak, míg ezen feliratban azokkal az adatokkal kiegészítve látjuk, melyek rendszerint a korai sírköveket jellemzik, így a nomen (Venusius) után fel van tüntetve a filiatio, az atya praenomenje genitivusban és f(ilius), majd a tribus (M enema) megnevezése következik, az Aper cognomen után pedig Praeneste, annak a Róma melletti községnek neve, amely ezen tribusba tartozott, és ahonnan a dedikáló, mint római polgár származott. Már a személynévnek ezen közelebbi meghatározása olyan, hogy feliratunk nem lehet a Kr. u. II. század közepénél későbbi. T. Venusius Aper, mint tovább olvassuk, opt(io) valetudi(naru) volt. vagyis a légiónak olyan altisztje, aki a kórház személyzetébe beosztva administrativ teendőket végzett. V. ö. Domaszewski, Die Rangordnung des römischen Heeres. Bonner Jahrb. 117 (1908) S. 45. Más optiones valetudinaru találhatók Dessaunál (Inscriptiones Latináé selectae 1) a 2437 és 2438 feliratokban, mindkettő Lambaesisban (Afrika). Ebből a feliratból azt is látjuk azonban, hogy az optio a kórház intézője lehetett, mert csak mint ilyen állíthatta a kórház isteneinek ezt a táblát és mintha fogadalmát beváltva tette volna, ugyanazt a záróformulát: v(otum) s(olvit) l(ibens) l(aetus) m(erito) használta, melyet az oltárköveken olvasunk. Az utolsó sort utólag írhatták, azért, hogy az időt jelöljék meg, de csak a napot jegyezték fel pontosan (ante diem quintum) kal(endas) Octob(res). melyen Venusius a táblát elhelyezte : posuit. Ez időszámításunk szerint szeptember 27-én történt. Sokkal jobb lett volna, ha a consulokat nevezik meg, hogy az illető évet megtudjuk. De bármennyire is megfelelt feliratunk szövege az oltárfeliratoknak, nem állhatott oltárkövön, de még votivtáblán sem. A tábla formája sokkal inkább amellett szól, hogy egy épületre szánt felirattal (Bauinschrift) van dolgunk. Ez az épület pedig, melynek falába be volt illesztve, csak a feliratban említett valetudinarium, vagyis kórház lehetett. És mivel ennek gondnoka, az optio, katonaember volt, nyilvánvaló, hogy ez a kórház csak a katonaságé lehetett. Az is bizonyos, hogy ez Aquincumban, hol a II. segédlegio tartózkodott, ennek a légiónak kórháza volt. A legvilágosabban említi az egyik aquincumi hordó bélyege : Immune in r(atione) val(etudinani) leg(wnis) II adi(utricis), azt jelentvén, hogy a II. segédlegio abban a kedvezményben részesült, hogy a számlájára érkezett áru vámmentes. V. ö. Kuzsinszky, A gázgyári római fazekastelep Aquincumban. Budapest Régiségei XI (1932) 81. 1. 57. kép és AquincumAusgrabungen und Funde S. 151. Egy aquincumi kőfelirat is Domaszewski olvasása szerint Genio v(aletudinani) szólt és a kórház a II. segédlegióé lett volna. C. III 10403.
