Budapest Régiségei 12. (1937)
Nagy Lajos: A csúcshegyi római villa Óbudán 25-60
4 6 dekorative járnak el. Ezen új irányt Pagenstecher egy második inkrustációs stílusnak nevezte el (Pagenstecher, Alexandrinische Studien. Sitzungsber. d. Heid. Akad. d. Wiss. Philos.-hist. Kl. 1917. 12. Abb. S. 20 if, U. a^, Germania II. S. 35 if; U. ojf, Nekropolis S. 197 ff). Hogy mily nagy hatást gyakorolt ez a keleti második inkrustációs stílus a dekoratív falfestészet fejlődésére, s hogy nemcsak a szegénység által befolyásolva terjedt el keleten a római császárság korában, hanem az általános ízlésnek közkedvelt megtestesítője volt, az már lassankint világos képet kezd alkotni. így érthető, hogy Aquincumban prienei, therai, palermói, soluntoi, centuripei falfestéssel egyező darabok, Intercisában a theadelphiai (Fayumban) házfalak téglázását utánzó festés mása s Brigetióban, éppúgy, mint Aquincumban az eleuisisi falak középmezőin látható, alakos ábrázolásokhoz hasonló szellemű darabok lelhetők fel. De mint jellegzetes vonás az sem hagyható figyelmen kívül, hogy keleten a középmező felett gyakran szerepelt jelenetes ábrázolás vagy girlanddíszítés keskenyebb frízben, melyet gyakran váltott fel a stukkószegélyezés. Ez a festés virágkorát a III. században éri el. Töredékeinkhez hasonló példányokat ismertettem már Aquincumból is s a falfestészet irányairól részletesen beszámoltam «Die römisch-pannonische dekorative Malerei» c. dolgozatomban (Roemische Mitteilungen XLI (1926) S. 77—131). Stukkódís^ek. A villa 6. számú helyiségéből a hypocaustum romjai közt nagy menynyiségben találtunk változatos stukkótöredéket. Több csoportot alkotnak s mindenik a díszítési rendeltetésükkel függ össze. Fel kell tennünk, hogy a szoba falait, esetleg még ezeknél is az egyes festett falmezőket más-más stukkópárkány szegélyezte. Az apsis is stukkóval volt borítva összefüggő nagy mezőkben geometrikus mintával. De nem hiányoztak az önálló képmezők sem növényi és alakos ábrázolásokkal. Keretező párkányok. Klasszikus motivumot látunk a 9. képen. Erősen kiemelkedő felső párkány alatt stilizált bukranionsor, közbül levélfüzér. Ez utóbbiak mindenikében egy-egy rozetta. Pannónia területéről a petronelli gróf Traun-gyüjteményből ismerem csak ezt a motivumot. Keleten előfordul Delosban (Bulard, Monuments Piot, 1908, p. 160—161, fig. 52 g, h.) és az afrikai Gurghi oázis melletti római villában (Bartoccim, Guida del Museo di Tripoli 1923 p. 49; Notiziario archeologico III (1922) p. 37,. fig. 89 ). Egy nagyobb stukkópárkányon hullámvonalban fel- és lenéző levelek közt virágdíszek (10. kép). Alattuk fekvő S sorok s az alsó sírna, vékony
