Budapest Régiségei 12. (1937)

Nagy Lajos: A csúcshegyi római villa Óbudán 25-60

A bejárat a villa északnyugati sarkában volt (2. kép). Itt az 1. számmal jelzett hely északi oldalán a rendes fal, a 2. számú folyosó fala, csak kissé folytatódott s utána három nagy mészkőhasáb következett, melyeknek alapozásuk nem volt. Az utolsó (70x50 cm.) felső lapján egy mélyebb kerek lyukat mutatott s nem volt más, mint egy tetőt tartó gerenda kőlábazata, pillére. Ettől nyugatra 2—3 m távolságra kellett egy másiknak is állani, ezt azonban már nem találhattuk meg, mert ez a szomszéd földre (Mihályi Ferenc és társa 21,276. h. sz.) esvén, felásható nem volt. így a két pillér között volt a villa főbejárata, mely északra nézett s előtte egy kis út mehetett le a völgyben haladó nagy római útig. Ez a helyiség, — ha oldalt teljes falazása nem is volt észak és nyugat felől, — egész terjedelmében téglafedéssel volt ellátva. A pillérek mellett nagy területen peremes téglák (tegulae) és .gerinctéglák (imbrices) töredékeit találtuk, körülbelül 30—40 cm vastagságban. Már előre itt jegyezzük meg, hogy az ásatás területén egyetlen bélyeges tégla sem került elő. Akadtak nagy számmal azonban olyanok, melyek X jelet, valamint egyik keskeny végüknél hurok alakú újjbenyomást mutattak. A bejárat hossza 4.75 m, szélessége 3.0 m. A bejáratta] van szoros kapcsolatban a tőle nyugatra eső építmény is, mely nem más, mint egy lépcsőfeljárat. Hossza 2.50 m, szélessége 2*40 m. A lépcsők az északi oldalról indultak ki, három fok még ép volt. Az első szélessége 30, a második és harmadik foké 28—28 cm, a fokok magassága egyenkint 20 cm-t tett ki. Összesen 8 lépcső volt, melyek arra szolgáltak, hogy a talajnak nyugat felé való erősebb emelkedése miatt a délnyugati oldalról való megközelítését is könnyebbé tegyék. Erre azért is szükség volt, mert ebben az irányban volt a Kecske-forrás, melynek vizét könnyen ide vezethették s cisternában, esetleg kútban fogták fel, ezenkívül ez a lépcső vezethetett fel részben az épület padlására is. Alépcsőzet magja durvább kövekből bő, forró habarccsal készült, melynek oldalai és lépcsői faragott kövekből álló opus incertum falazást mutattak. A lépcső alatt cseréptöredékek fordultak elő. Van köztük egypár őskori bütykös táltöredék, vörös és fekete szemcsés bögre, korsómaradvány, üvegpohár feneke. A római kori töredékek a II. század második felének jellegzetes profiljait mutatják. A 2. számmal jelzett helyiségbe egy 2*75 m hosszú és 0*58 m széles, itt másodlagosan lépcsőnek felhasznált, mészkőből faragott párkányon keresztül jutunk be. A párkány hornyolt része egykor vörösre volt festve. A helyiség (folyosó) hossza 18*90 m, szélessége 3*0 m. Az északi oldala már erősen ki volt szedve, mivel a talaj itt erősen lejt. A falazás felső két sora téglából készült, melyek hosszában voltak egymás mellé helyezve (42* 5 X