Budapest Régiségei 12. (1937)

ÉRTESÍTŐ - Jónás Elemér: Két római denárlelet Aquincumból 278-288

278 nőt vett feleségül, mint az ala Frontoniana lovasa. A feliratunkon szereplő nevek közül Lucius, a katona neve semmit sem árul el nekünk. A többi három : Tranco, Jóra, Mapisius bennszülött nevek, eraviscusok, Luciusnak itteni gyászoló baráti köre és örökösei. E nevek nem fordulnak elő a CIL. indexköteteiben. Mapisius és Tranco az újabb feliratokon sem jött elő. Holder és Krahe sem ismerte és vette fel az utóbbiakat. Jóra Holdernél a Jura-hegység nevének a változata. Alt-celtischer Sprachschatz II94—9 5.1. Eszerint a keltákra jellemző név. A nevet magát a pannonok egyik lovascsapatának a tagja is viselte. Jóra Lisri f(ilius) eque\s alafe) Pannonioru\m I signifer natio\ne Golailus ann\ forum) XXII hficj sfitusj efstj. Dobó, Pannóniai vonatkozású külföldi feliratok, Diss. Pann. 1. sor., 1., 18 1., 244. Ez az ala állandóan Afrikában táborozott. Jóra nemzetisége e szerint : Golailus, amelynek kilétét nem tudtam megállapítani. A CIL. III. D. CI. sz. (p. 2p8

6

4) diploma revíziójánál (fényképe Jahreshefte d. Ost. Arch. Inst, i, 164) kitűnt, hogy ezen a Lora név Jóra is lehet, de a szokatlan Jóra helyett inkább Lora-t olvastak. Ezzel szemben a diplomán pl. a «duxissent», «équités», «filiae», «eius», «Emeritae» szavakban a biztos í-nek alul még világosabb vízszintes szára van. Ez alapon a CL sz. diploma Lora nevét Jora-ra kell módosítanunk. Ezzel pedig arra az eredményre jutunk, hogy az Jóra név az illyrek közt is előfordul, mivel délpannoniai illyr területeken szerepel a diploma esetében. Az aquincumvidéki eraviscusok illyr maradványokra telepedtek {Nagy Lajos, Archaeológiai Értesítő 1930, 243. l.j, de a kelta hódítók az urak. A gazdag Joraban is inkább keltát kell feltételeznünk Lucius sírkövénél. Ezzel szemben a délvidéki illyreknél szereplő kelta nevek a két nép keveredésére vallanak. Szilágyi János. Két római denárlelet Aquincumból. Az 1935. év folyamán, a főváros építkezései során láttak napvilágot a következőkben ismertetett, római ezüstpénzeket tartalmazó éremkincsek, amelyek jelenleg az Aquincumi Múzeumot gazdagítják. Jelentőségüket — numizmatikai vonatkozásaikon kívül — azon adatok növelik, melyeket egyrészt a Traianus-Hadrianus korabeli pannóniai ezüstpénzforgalom rekonstruálásához, másrészt Aquincum topográfiájának tisztázásához szolgáltatnak. Az első, nagyobbik 563 darabból álló lelet megtalálásának körülményeiről Nagy Lajos barátom volt szíves tájékoztatni, hozzáfűzve becses topográfiai és archaeológiai megfigyeléseit, miáltal leletünk a numizmatikai szempontokon kívül eső oldalról is értékes megvilágításba került. 19 jç tavaszán a Selmeci utcai evangélikus templom építése alkalmával, az alap kiásása közben római kultúrrétegre bukkantak. Amint Nagy Lajos mondotta, Óbudának ez a része már az aquincumi castrum territóriumához tartozott. Ugyanis a római tábor déli fala a Kulcsár utcától keletre húzódik a Kálvin utcai református templom területe felé; a Selmeci utca ettől mintegy 500 méternyire esik. Ezt a területrészt temetőnek és ipartelep számára használták fel, s így a Selmeci utcában épült evangélikus templom helyén, a Kr. u. II. század elején, Traianus és Hadrianus uralma alatt, itt egy kisebb fazekas műhely működött. Az alapozáskor egy római edényégető kemence került elő, amelynek anyaga jellegzetesen egyesítette magában a helyi kelta kerámia tradícióit az új, északitáliai és részben nyugatról jött római elemekkel. Ezt a fazekas telepet névvel ellátnunk nem lehet, mert a terra-sigillata utánzatú edényein mester-