Budapest Régiségei 12. (1937)

Láng Nándor: Római rokokó bronzszobrocska az Aquincumi Múzeumban 3-24

24 ez a köpenyül szolgáló anyag megkeményedett, az egészet kályhában, lassú tűz mellett fölhevítették : a viasz megolvadt és kifolyt, a keménnyé égetett köpenyben pedig a mintázott csoportnak teljesen megfelelő üreg állott elő, amely a csoport negatívumát adta. Ebbe aztán beleöntötték a folyékonnyá olvasztott bronzot, amely kihűlvén, a negatívum összetörése árán tömör öntésben adta a csoportozatot. Az említettem vagy hasonló anyagú köpeny porózus évén, átengedi a levegőt s így nem kellett a köpenyben szelelőnyílásokat (events, Windpfeifen) alkalmazni. Az öntésnél példányunkon csak egy helyt állott elő, nagyobb levegőbuborék megszorulása következtében, egy kis hiba, a kecske hátán, amelyet bronzék beverésével javítottak ki. (Az i. képen látszik az ék kerek feje.) A bronzöntő (statuarius, aerarius faber vagy fusor) még cizellálással egészítette ki munkáját, finom vésőszerszámával élesebben jelezte például a levelek erezetét és — ezt különösen jól látni — az Ámorka szárnyainak tollait. Hogy a bronz milyen csudálatos előnyöket nyújt plasztikai műveknek minden irányba szabadon kiterjedő, merész tagoltságú és a mellett változatosan részletező fölépítésére, arra kitűnő például szolgál a mi kis csoportunk, amelynek a maga fordulatos meg egyenes tengelygazdagságával, egymástól hol messze elhajló, hol összefonódó finomabb s erősebb vonalvezetésével a sokezernyi antik bronz között alig van párja. Ezért, főleg azonban stílusa és tárgya miatt az aquincumi szobrocskát, mint a római rokokónak ritka és jellegzetes emlékét, előkelő hely illeti meg az antik bronzok sorában.