Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

249 sítette) korlátlan tekintélynek örvendezett. A kölcsönös elismerés e szép mozdulata szintén a kor tartozékaihoz számítható, mely az érvényesülésért folytatott harcban csak egyetlenegy fegyvert ismert, a becsületes munkát, és mások teljesítményei előtt mindig készségesen meghajolt. E külföldi megtiszteléseket aztán koronázza a párizsi ötvöscéh tiszteletbeli tagjai közé történt felvétele. Párizsi kitüntetésével állhat összefüggésben a Zrínyi kirohanását romantikus mezben ábrázoló, de Szentpéteri mesterjelzését nélkülöző arany pohár a clunyi múzeumban, sokkal gondosabb kivitelben, mint a hasonlötárgyú x ezüst lap a Nemzeti Múzeum történeti osztályában 1850-ről. A benyomás teljességéhez függelékképen Szentpéterinek egy másik irodalmi adalékára kell utalnunk, mely egész terjedelmében ugyan a nyelvtörténet kereteibe esik, de gazdag kortörténeti vonatkozásai miatt általánosabb érdeklődést igényel. «Az ezüstmüvességben előforduló nevezetek» című írásáról van szó. A magyar ipari szakterminológia körül kifejtett fáradozásai egy sorba állítják a Kazinczy-kör hasonló törekvéseivel. E mellett nem állíthatjuk, hogy ezek a kísérletek 1833-ban post festum jöttek, mivel ezek a kívánalmak maguk a tulajdonképeni nyelvújítást már jóval megelőzték, viszont még manapság is aktuálisak. Aki gyakrabban megfordult kézművesek körében, nagyon jól ismeri az agyonjavított német és francia szakkifejezéseknek e badar együttesét, mely most is úgyszólván általánosan szokásos. Az ezüstművesség terén ezek a magyarosító kísérletek már a kezdő XVII. századra nézve ismeretesek. E magyar «Trattati dell'oreficeria» legrégibb és legérdekesebb példányát Rómer Flóris

2 ismertette és joggal a XVII. század elejére tette. Ezt követi a Ballagi Aladár

3 által közölt Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve a XVII. század közepéről. Egy harmadik 1716-ból származik. «Az Ötvösmesterségről való vetélkedés» a címe és Ipolyi Arnold méltatása révén lett először ismeretes.

4 A felsorolt kiadványok láncolatába szinte zökkenés nélkül beleilleszkednek Szentpéterinek gyakran igen talpraesett átültetési kísérletei is. Számunkra ez a kérdés, melynek nyelvészeti feldolgozása nagyon kívánatos volna, csak egy bizonyítékkal több, hogy Szentpéteri hivatásán és az azzal kapcsolatos művészeti kérdéseken kívül mindig benső felelősséget érzett a nemzeti és általános szellemi korkövetelésekkel szemben is. Teljes joggal hihette, hogy ezúttal is közreműködött nagy nemzeti feladat meg1 Az erre a tárgyra való figyelmeztetésért Mihalik Sándor barátomnak tartozom köszönettel. 2 Rómer Flóris, Adalékok a magyar ötvösség történetéhez. Századok. 1877. 222. 1. 3 Ballagi Aladár, Kecskeméti Péter ötvöskönyve. Arch. Ért. 1882—8j. 4 I. A., Magyar mű- és történeti emlékek kiállítása. Századok. 1876. 556. 1. Budapest Régiségei. XI!. - - $2