Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

24Ó részben tudja ellensúlyozni. Mindez nem csorbítja Szentpéteri érdemét, melynek főjelentősége a formakincs kibővítésében és törzsökös magyar díszítő motívumok alkalmazásában rejlik. Ezt a kétségtelen haladás érthetetlen elvakultságában csak maga az alkotó művész nem tudta kellőképen értékelni, hanem művészetének nagy kárára csakhamar elfordul a helyes útról, hogy továbbra is a nagyplasztikába illő históriai képek fantomját hajszolja. Igaz, hogy egyelőre sok szerencsével ismétli az imént tárgyalt elemeket a felsőozon templom egyszerűbb kelyhénél.

1 Ugyanebből az időből való három kard is ezüst markolattal és hüvelylyel, illetve hüvely véretekkel. Az egyik néhai Glück Frigyes budapesti gyűjteményében; 1848-ban készült az érsekújvári polgárság megrendelésére Czuczor János, tisztújítást vezető elnök számára. Markolatán látjuk az elnök arcképét és a magyar címert trébelt ezüstből.

2 A második hasonló díszkard (21. kép) (1847) Tóth János Nepomuk hagyatékából került a Magyar Nemzeti Múzeumba. Ezüst hüvelyén a hún magyar múlt nagyjainak dombormű arcképei : Attila, Buda, Árpád, Hunyadi János; markolatán a magyar és az erdélyi címer. A hazafias beállítás tehát itt is megvan, csakhogy ez esetben nem a díszítő elemekben, hanem a témák történeti jelentőségében jut kifejezésre. Rokon felépítést és hasonló szellemű ornamentikát látunk Bernáth György díszkardjánál az Iparművészeti Múzeumban (1844.) (

22- kép). Ennek a honfiúi érzésnek nincsenek politikai hátterei ; inkább csak általános lelki diszpozícióból fakad. Nemcsak távol áll a hangos szólamoktól, hanem közvetlenül igyekszik belekapcsolódni a szellemi, művészi, gazdasági és szociális koreszmék folyamatába s a nemzeti fejlődés határköveinél bontakozik csak ki igazi értékében. Ha a megrendelők szempontjára helyezkedünk, kik valóban a politika, filozófia, szociális kérdések, szépirodalom, lövész- és lósport stb. iránt érdeklődő felső tízezerek soraiból kerültek ki, s innen vizsgáljuk Szentpéteri munkásságát, mesterünk éppen a nemzet irányadó köreiben élvezett népszerűségét illetően messzemenő következtetéseket vonhatunk le. Ha ellenben eltekintünk a megrendelő személyiségek és testületek nagy jelentőségétől és csak magukat a teljesítményeket, illetve azoknak az egyes témákkal való konformitását vesszük mértékül, gazdagszínű képet nyerünk az egyszerű pesti mesterember műveltségéről és különféle területeken szerzett mély belátásáról. Ezen általánosabb jellegű munkák sorozata mindjárt pályája elején veszi kezdetét. 1815-ben a pesti háziezred 1 Múzeumi és Könyvtári Értesítő. VI. (1912) 242. I. 2 Csányi Károly, A budapesti amateurgyüjtemények kiállításának lajstroma. Budapest, 1907. II. kiadás. 36}. 1.