Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

244 Az 1842-ben a hajdúböszörményi református templom számára alkotott hatkaréjos úrasztali talpas serleg (17. kép) díszítése p. o. a buzakalászokkal kombinált szőlőfürtös és leveles mintákból áll. A szentmártonkátai úrasztali kehelynél is a megszokott akantusz- és palmettarendszerbe belopódznak szőlőfürtös ornamensek (18. kép). Összesűrűsítve találjuk ezeket az elemeket egy alapidomaiban még a klasszikus renaissance formáit követő szép kehelynél, mely 1848-ban a kecskeméti református templom számára készült (19. kép). Lábának alján a következő felirat olvasható : a Kecskeméti H elv. vallástételt tartó sz. Egyház használására keresz : buzgóságból készítette Ts. Ns. Kaszás Judith nagyasszony Ts. Ns. Saátor Péter volt Főjegyző, Főbíró, Főgondnok, Iskolaigazgató úr k. özvegye i848

d évben. (E felirat közlését, úgymint a kehely két sikerült felvételét dr. Hetessy Kálmán, kecskeméti református lelkész úr szívességének köszönhetem.) A kehely karcsú körvonalai, minden felesleges öblösödéstől ment felépítése ez esetben is az új hangulatot jelzik. A régi felfogás legfeljebb a nodus egyes tekercsmotívumaiban és talán a láb vonalvezetésében érezhető. A kehely díszítése azonban már egészen új, a komáromi szelencén is erősen túlmenő formavilágot nyújt. Itt nemcsak magyar, hanem kimondottan kecskeméti légkörben mozgunk. Tele van szórva az egész felület búzakalászokkal, szőlőfürtökkel, tölgyfalevelekkel, rózsákkal, gyümölcsökkel, úgy hogy a mellettük még mindig előforduló antik palmetták és akantuszindák egészen alárendelt szereppé zsugorodnak össze, s úgyszólván csak elhatárolásra és keretezésre szolgálnak. A dekoratív összbenyomást pedig a búzakalász dominálja, s ezt a pesti mesternek külön érdeméül kell betudnunk. Mert az 1840ben Karl Matthäy által kiadott ötvösmintalapokon elvétve, főleg gyümölcsés virágkoszorúkban előfordul ugyan a szőlőfürt, de a kalász teljesen hiányzik.

1 úgyszintén Pierre Germain XVIII. századbeli munkájából.

2 A halványan arra emlékeztető stilizált keretezések Bienais-nál sem mehetnek tulajdonképeni kalász számba. A kecskeméti kehely díszítő elemeiben tehát mesterünk öregkori stílusának tetőpontját kell hogy lássuk, jóllehet a Lionardo da Vinci örökbecsű műve nyomán készült Utolsó vacsora ábrázolása nyilván a munka fődíszének volt szánva (20. kép). Trébelt rehefmunka ez a lóversenybillikom római csatájának és Pórus király fogságbaesésének modorában. A nagy előképpel való megegyezés azonban csak a kompozícióra és — nem minden elrajzolás nélkül -•- a tagjátékra terjed. A képhangulatot, egyénítést, lélektani indokolást illetőleg ez a dombormű mindennel, de mindennel adós 1 Karl Matthäy, Musterbilder für Gold-, Silber- und Bronzearbeiter. Weimar 1840. 2 Pierre Germain, Elements de l'orfèvrerie. Paris.