Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

240 mák s egyáltalában aporcellán csoportok hangulatát tükröztetik (16. kép). Egészen más forma felfogásról tanúskodik a Nemzeti Múzeum portásának díszbuzogánya.

1 Ennél a XVIII. sz. nyomai már véglegesen eltűntek. Majdnem teljesen dísznélküli kompozíciójával úgyszólván a biedermeier stílusérzék jogaraként hat s szinte önként belekívánkozik Ferenc császár vagy József nádor kezébe. S valóban ez utóbbi kezdeményezésére készült. Miután a Múzeum épülete már tető alá hozatott, a nádor érdeklődése korántsem lankadt el s időt szakított magának nemcsak a fontos ügyek, hanem jelentéktelenebb kérdések elintézésére is. Midőn tehát 1846-ban a múzeumi portás öltözetét neki jóváhagyás végett bemutatták, az volt a válasza, hogy az egyenruhához hozzájárul, az egy kardot kivéve, mely szerinte buzogánnyal volna felcserélendő. Erre fel kapta meg Szentpéteri a megrendelést, miután rajzai megnyerték volt a főherceg tetszését. Ha e munkáját most már egybevetjük az 1815-ből származó hasonló tárggyal (a 32. gyalogezred tamburbotjával), reáeszmélünk, hogy mily hatalmas útdarabot tett meg a korízlés és a művész egyéni fejlődése egyaránt. Az 1815-ben még buján burjánzó rokokóemlékek itt már csírájukban el vannak fojtva. Két korszak sajátos nyelve beszél a két tárgyból, melyeket kronológiailag egy emberöltő, formatörténetileg egy egész világ választ el egymástól. Úgy látszik, hogy Szentpéteri maga is érezte, hogy a díszítő formák olyfokú visszaszorításával már zsákutcába került, s hogy továbbhaladni ezen az úton már nem igen lehet. A korszak egyre erősödő, földközeli hangulati impreszionizmusának fuvallata átcsapott az ő klasszicista légkörébe is, mert a következő műve már új, teltebb formákat mutat. A komáromi Múzeumban őrzött ezüst szelencére gondolok, mely 1847-ben Gróf Batthyány Kázmér 100 aranyos alapítványa számára készült.

2 A pályadíjat Hetényi János romantikus nemzeti bölcselő nyerte el «Robotés dézsmaváltság erkölcsi, anyagi, mező- és státusgazdasági tekintetben» című művével. A szelence fedelén látható ábrázolás jelképileg igyekszik visszaadni a könyv tartalmát. A képmező baloldalán látunk egy antik tempiettót Justitia istenasszonnyal, jobbkezében a mérleget, balkezében pedig a feloldott rabláncot tartja. Előtte parasztasszony áll s gyümölcskosarat kínál, mögötte egy ember búzakévével. Háttérben aratásra váró földek és szőlők. Jobbszélén parasztház. Alsó szélén kartus-ban gróf Batthyány Kázmér neve. A szelence oldalfalain gazdasági szerszámok, kocsik, háziállatok stb. Szentpéteri különféle, a hazai ötvösség emelését célzó kísérletei 1 A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Budapest 1902. XXVIII. 1. 2 Lőrinczy György, Szentpéteri munkái Komáromban. Művészet 1907. VI. évf 6. szám 420. 1.