Budapest Régiségei 12. (1937)

Láng Nándor: Római rokokó bronzszobrocska az Aquincumi Múzeumban 3-24

21 kezelésükkel nem feltűnni, hanem inkább tetszeni akartak» ;

I műveik a köz helyett az egyénnel jöttek kapcsolatba, akár polgári otthon, akár palota s kertjének díszítésére voltak szánva ; magánemberek, egyes műértők művészi szükségleteit, dekoratív célokat vagy a gáláns kor ízlését szolgálták. Az alexandriai rokokóra pedig különösképpen jellemzők az Erosok, kiket ott a genre iránt való erős hajlam Aphrodite fiából alakított s mindenütt szerepeltetett, hogy azután mint halhatatlan motívumot Rómára s az ókeresztény meg újkori művészetre hagyományozza. Ennek az alexandriai rokokónak jegyeit viseli magán a Lugasos Eros szobra, valamint késő utóda, aquincumi bronzunk. Mindkét szobormű csoportozat: a rokokó nagyon kedvelte több alaknak zárt csoportba való fűzését,

2 embernek állattal való derűs hangulatú összekapcsolását (pl. Boethos Libát fojtogató fi-úcskája, az Aristeas és Papias-féle kentaurosok, Nereist rabló Triton) — mint a mi esetünkben Erosnak Pannái, illetőleg a kecskével való mesteri társítását. Mindkét szoborműnek főalakja Eros, amint genreszerűen a nagy emberek komoly munkáját végzi játszi módon. A richmondi márványcsoporton a szőlőlugas lombja közt még két pici Eros segít neki, harmadik társként pedig egy éppoly pici, nagyszakállú szatír vesz részt a szüretelésben, melyet egy venyigén ülő madárka is figyel. Ezek a jókedvű kis alakok és a csipkeszerűen áttört lombsátor rokokós finomsággal, a gazdag, de elaprózott formakezelésben való gyönyörködéssel vannak kidolgozva. Az egész jelenet vidám, játékos hangulatába pedig — ez is jellemzője a rokokónak — a kecskelábú, ugrándozó Pan és a torzonborz szatirka hoz pajkos, pikáns színt. Ha az aquincumi csoportban, kis méretei miatt, a pici mellékalakoknak el is kellett maradniok, az egyszerűsített jelenet a finom munkájú nevető arcú Amorkával és a Pant pótló, mohón faló bozontos kecskévehmég sokat őrzött meg prototypusa napsütéses derűjéből és művészi akcentusaiból, olyanokat is, amelyek révén, mint ősi rokon, bátran odaállítható valamelyik meisseni porcelláncsoport mellé. A Lugasos Erosnak Alexandriába helyezett mintaképétől körülbelül jó három évszázad választja el a mi bronzunkat. Ennek a hosszú útnak egyes állomásait ma már nem tudjuk megjelölni. A római művészet nem mutatja a görögnek zárt, organikus fejlődését, amelynél a stílusváltozás egyszersmind korhatározó jelleggel bír; a római művészetben változó, ellentétes mozgalmak uralkodnak,

3 időnkint eklektikus vagy a múlthoz visszatérő irányok lépnek 1 F. Winter, i. m. 329. 2 W. Klein, i. m, lóö, 194. 3 G. Rodenwaldt, Arch. Anz. 1923—24, 365.