Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

2p bok alkotják, félreismerhetetlen empire-jellegükkel. 1830 után, tehát körülbelül a patetikus tárgyak előretörésével, a technikai tudás eleinte halk, de csakhamar erősbödő hanyatlása mutatkozik, mely majdnem párhuzamosan halad a céhfegyelem egyre jobban meglazuló alkalmazásával. Ezt a folyamatot a helyes belátású kortársak is világosan látták. Elsősorban Széchenyi. Már 1830-ban írja a «Hitel»-ben: «Ha más országokban tapasztaljuk, mily nagy hasznot következtet a czéhek, de kivált a limitátió megszűnése, ne kételkedjünk, hogy idehaza is áldott következéseket ne szüljön.» A céhek elleni roham egyre általánosabb lett.

1 Hozzászólnak a vármegyék is. 1832. január havában Pest megye, ugyanezen év októberében Somogy megye gyűlése kimondja, hogy a céheket más országok mintájára el kell törölni. De megszólal Szentpéteri József is hosszúkás irodalmi adalékban, melyben a nemzeti élet minden megnyilatkozására kiterjeszkedik.

2 Bevezetésében nyiltan kimondja, hogy mintaképe a nagy Benvenuto Cellini. Igaz ugyan, hogy a különbség a két munka között éppoly nagy, mint VII. Kelemen renaissance Rómája és József nádor biedermeieres Pestje között. Amit mesterünk itt nyújt, az az önéletrajz és a magyar «Trattato dell'Orifeceria» nem éppenséggel szervesnek mondható keveréke. Irodalmi fellépésének tulajdonképpeni indítékát azonban nem annyira a nagy előddel való versengésében kell keresnünk, annak közvetlen okát inkább a mindgyakrabban felbukkanó «azon vélekedés» szolgáltatta, «hogy a Czéhek eltörlése a mesterségeknek gyarapítására és az által a Nemzet virágzó állapotja előmozdítására, egy a legszükségesebb és legjobb módok közül való légyen, már annyira elterjedett, hogy ezen tárgy még a Ts. Pest Vármegyének e folyó esztendőben Januárius hónapnak elején tartott gyűlésében is felforgott. Hogy ezen tárgy a Nemzet javának s boldogulásának előmozdítására való törekedésnek nyilvánvaló példája legyen, azon való kételkedés a legnagyobb igazságtalanság és a Nemzet megsértése volna.»

3 E törekvésekkel szemben az a megjegyzése, hogy a külföldi példákra való hivatkozás egyáltalán nem perdöntő, mert ott virágzó mesterségek mellett az elkészítők gazdag jutalmakra és munkájuk becséhez arányban álló árakra számíthatnak.

4 Kissé lazább összefüggésben az előbb mondottakkal ostorozza azt a nemesi gőgöt, mely inkább koplal vagy másnak a szolgálatában robotol, semhogy fiát önálló mesteremberré nevelje. De egy újabb, jobb belátással bíró korszak hajnalhasadá1 Szadeczky Lajos, Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. Budapest, 191J. 1. köt. 168. I. 2 Észrevételek egy pesti mesterembernek stb. Tud. Gyűjtemény i8p. VII. köt. XVI. esztendei folyamat. 4}. 1. 3 Ugyanott. J9. 1. 4 Ugyanott. 6?. 1.