Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

223 Fiatal alkotója, úgy látszik, egy Pesten meghonosodott olasz építőmesternek a fia volt. Sambelli, Szandelj és Zámbély neve alatt is előfordul. Azon feltevésre, hogy neve törzsökös magyar formából elolaszosodott volna, nem Játunk elegendő okot, mert az adott körülmények között az ellenkező folyamat sokkal természetesebb lett volna. E nézetünket egy további adat is igazolni látszik, melyre a bécsi képzőművészeti akadémia matrikoláiban bukkantam s mely szószerint így hangzik:

1 Zambelli Andreas, Pesth in Ungarn, Architekt. (Anmerkung) Hat zum ersten male ein Ausbildungszeugnis erhalten, indem er vom November 1811 bis 12. Jänner 1817 die Architekturschule besuchte und 1816 den ersten grossen Preis erhielt. Wien den 22. März 1820. A fiatal építésznövendéket tehát már i8ii-ben Zambellinek hívták, mikor mint a bécsi akadémia tanítványa lerakta elméleti kiképzésének alapjait. Hogy 1820-ban kikéri képesítési bizonyítványát, nyilván szülővárosába történt visszaköltözésével függ Össze, Mert 1822. május 22-én polgárjogot nyer Pesten s már 1824. április 25-én meghal.

2 Rövid pesti tevékenységéről — sajnos — sokkal többet nem tudunk, mint a negyedik pesti lövölde felépítését; igaz, hogy ez maga is elegendő arra, hogy a már Bécsben kitüntetett építész tehetségéről világos fogalmat nyújtson. Nem tudjuk azonban, hogy a lövészegylet részletezett feltételein kívül (1. tiszta ó-klasszikus stílus, 2. dór oszlopsorok, 3. szabad látási viszonyok, 4. levegő és világosság, 5. az egész telek parkírozása) mi megyén vissza Zambelli eredeti kezdeményezésére és mi a népszerű Hild János befolyására. Már Schoen Arnold rámutatott nagyon helyesen a Hild által épített Lloyd-épület, a császárfürdő és a Diana-fürdő oszlopos udvarára, melyek elrendezésükben szembeszökő hasonlatosságokat árulnak el a negyedik pesti lövölde épületével. Hild épületei azonban még szigorúbbak és tartózkodóbbak és az előbb hivatkozott dekoratív részletet is nélkülözik a dór oszlopok egyszerű kapitellje helyén. A század 20-as évei, úgy látszik, nemcsak a legtermékenyebbek voltak, hanem egyáltalán Szentpéteri ötvöstevékenységének tulajdonképpeni csúcspontját jelentik. Néhány jelentős előretörés után (amilyennek p. o. az 1815-ben alkotott tamburbotot kell tekintenünk) életének magaslatán álló mesterünk megtalálta az igazi lényével összhangzó kifejezési formát, egy halk rokokóemlékekkel könnyedén befátyolozott empire-stílust. Nem kevesebb, mint 18 ebből az időből reánkmaradt hiteles munka illusztrálja ezt 1 Az akadémiai irattár 18. sz. kötete. Schülerkatalog vom Jahre i8ij—182j. Zeugnisse von A bis Z. Fol. }$. 2 Schoen Arnold, i. h. ioj. 1.