Budapest Régiségei 12. (1937)
Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257
210 A céhirományok minden tekintetben hallgatnak Szentpéteriről. Ö visszavonultan dolgozott, a céhügyekkel keveset törődött. A céh hivatalos vezetői között sohasem szerepel, tisztséget pedig egyáltalán nem fogadott el. A céhiratok között mindössze egy díszokmányt találtunk, melyet a besztercebányai ötvöscéh állított ki a számára, mikor 1845. január 12-én dísztaggá való megválasztásáról értesíti. Első Pesten készített munkái két együvé tartozó edényforma Fleissig Józseí tulajdonában. Fedeles kanna köridomú, leveles rozettákkal díszített talppal, tojásidomú testén poncolt alapon hullámos kettős indavonalak között bogyós és leveles díszítő elemek. Kiöntő csövén nagy dekoratív palmetta, fedelén szőlőfürtös és leveles gomb. (Magassága: 28'8 cm.) A hozzátartozó talpas és fedeles cukortartó (1. kép) teljesen hasonló módon van díszítve. Oldalainkét füles maszk, széles rácsszerű peremmel. Fedelén tölgyfaágon ülő rágcsáló mókus kerékplasztikai kidolgozásban. (Magassága: 17.5 cm.) Ez a két darab már a mester kassai és bécsi vándoréveinek valamennyi következtetését 2. KÉP. ÚRVACSORAKEHELY. 1811. von J a le- Az edényformában és díSziivásváradi ref. templom. szítőrendszerben még teltebb és lendületesebb hatásokra törekszik, de az összhatást már racionális, egyszerű kontúrokba kényszeríti. A maszkok és az ülő mókus viszont már világosan beharangozza Szentpéteri szobrászati-ábrázolási irányát. A klaszikus formák iránti fokozottabb érzék elsősorban a kannák felépítésében érvényesül, de egyes ornamentális motívumok (inda, palmetta, maszk) szintén az antik formakészletből származnak. Érdekes, hogy az egy évre reá készült úrvacsorakehely a szilvásváradi református templomból ezeket a
