Budapest Régiségei 12. (1937)

Horváth Henrik: Szentpéteri József pesti ötvösmester művészete 197-257

2o6 fogunk térni. Szentpéteri kassai tartózkodásához még említendő, hogy a céh 1801. évi augusztus 30-án felszabadította.

1 Innen Lőcsére került. Ottani működéséről, sajnos, hiányoznak közvetlen okmányok, de az innen kapott ihletek is tovább hatnak későbbi működésében. Itt élt és dolgozott, mint évszázados gazdag hagyományok letéteményese, ötvös Szilassy János. Találkozásuk történeti szemszögből nézve úgy fest, hogy a letűnő és az új nemzedék hírnökeinek pályái egymást keresztezik és rövid időre közös magaslati ponton állnak. Földi zarándoklatának következő állomása Bécs, ahová 1805-ben került. Innen maradandó benyomásokat vitt magával, melyek hatása nemcsak munkáinak formanyelvében, hanem programmatikus fogalmazású irodalmi adalékaiban is élete végéig követhető. Hiszen látni fogjuk, hogy mesterünk nemcsak trébelő kalapácsával, hanem tollal is síkra szállt eszméinek védelmére. A bécsi ötvösművesség akkori állapotát tárgyaló összefoglaló munka, sajnos, hiányzik. Különös jelenség az, ha tekintetbe vesszük, hogy éppen Bécs már jóformán egy évszázadon át a műtörténeti kutatás egyik legfontosabb gócpontja, így tehát Ed. von Leisching két rövid, de tartalmas cikkein kívül a bécsi városi levéltárban, a képzőművészeti akadémia matnkoláiban és mint főforrás a bécsi ékszerészek, arany- és ezüstművesek ipartestületében folytatott saját kutatásaimra voltam utalva. Az utóbbi helyiségeiben való munkámat Kandi Hermann ipartestületi elnök megértő előzékenysége tette lehetővé, amiért neki e helyen is hálás köszönetet mondok. A céhjegyzőkönyvek tanulságai alapján a bécsi ötvösművészet a XVII. század végétől állandóan felfelétörő tendenciát mutat. Elsősorban bizonyítja ezt a mesterek, segédek, inasok erős odaözönlése ezen iparművészeti ág többi vagy előbbi központjaiból, Augsburgból, Nürnbergből, Prágából, Kölnből, Magyarország erdélyi és felvidéki részeiből, 1800 körül már Pestből is. Nagyon feltűnő a párizsi mesterek gyakori szereplése, melynek döntő befolyást kell tulajdonítanunk a bécsi empire-ötvösség kialakulására. A francia igazodást ezenkívül erősen elősegítette Pierre Germain párizsi ötvös «Eléments de l'Orféverie» című könyvében közölt mintarajzainak nagy elterjedése, főleg augsburgi ormamentmetszetek útján, s nem utoljára az udvari ízlést kielégítő francia importáru. Szentpéteri József most már a Bécsben működött és tanult magyar ötvösök sorában nem az első. A céhjegyzőkönyvekben és a művészeti akadémia matrikoláiban a magyar arany- és ezüstművesek egy kerek százával 1 Mihalik Sándor, Besztercebányai ötvösök a XV—

XIX. században. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, XII. (1918) 140. 1.