Budapest Régiségei 12. (1937)
Nagy Lajos: Ácsszerszámokból álló tömeglelet az Aquincumi Múzeumban 153-178
17 o adatot kell elkönyvelnünk, t. i. azt, hogy a tartománybeli katonai fegyvergyárak munkateljesítménye is —• legalább javarészben — a helyi ércművesség ben oly nagy fokra jutott kelta bennszülöttektől nem választható el. A pannóniai helyben készült áttört műves emlékanyag, melyet eddigi ismereteink szerint a díszes szárnyas fibulák nyitnak meg, csak összeségük bemutatásával volna teljes bizonyító erejű arranézve, hogy ennek a technikának leggyakoribb alkalmazása a katonai felszerelési tárgyakon (szíjvég, csatok, kardveret stb.) mutatható ki. 1 Az óbudai páncél korát az áttört díszítések stilisztikai sajátságai szűk határok közé helyezik. A teljesen megmaradt áttört díszt a mértani beosztás jellegzetes tömöttsége, a kör- és félkörökkel kitöltött mezőszakaszok kedvelése egyidőbe helyezik azokkal az emlékekkel, melyeken e díszítő sajátságok a maguk tisztaságát meg tudták tartani. Ez a nemesen átgondolt és szerves felépítésével érvényesülő irány a Kr. u.-i II. század második felében terjed el, a III. század első felében már veszít erejéből s a nagy vonalakra szorítkozó mértani mezőkön belül az indadíszítés szeszélyes játékának ad szabad teret. 2 Ha megközelítőleg a Kr. u.-i II. század második felét vesszük fel az óbudai páncélkészítés korának, akkor nem lep meg, hogy az áttört műveknek egy ritka képviselőjét olyan zárt szerszámlelettel együtt ásták ki, melyeknek kora igen szorosan összeesik egymással. 1 A. Riegl, Die spätrömische Kunstindustrie nach den Funden in Österreich-Ungarn. 140. köv. l.-in az áttört művekről mély tanulmányt közöl. Kormeghatározása azonban részben ma már elavult. 2 Ennek az utóbbi iránynak legszebb képviselői a kölni áttört művek. Kisa, Bonner Jahrb. 99, S. 21 ff.; u. a. Westd. Zeitschr. XXV (1906), S. 28 ff.; u. a. Das Glas im Altertume, S. 594 ff. (de ezeken kívül még több helyen is ismertette). Korhatározásukra v. ö. Poppelreuter beható tanulmányát Bonn. Jahrb. 114—115, S. 366 ff. Ujabban Matz Kr. u. 200 elé szeretné még helyezni (v. ö. Bossert, Geschichte des Kunstgewerbes aller Zeiten und Völker. IV, S. J17, Taf. XVII). — A pannoniai-noricumi áttört díszű ékszerek legkoraibb csoportjáról az Arch. Ért. XLII. (1928) kötetében értekeztem a 21 (,—222. oldalon.
