Budapest Régiségei 12. (1937)
Nagy Lajos: Ácsszerszámokból álló tömeglelet az Aquincumi Múzeumban 153-178
IÓ2 ç— iß. $\.-k. Lyukasztó tokos vésők. Éleik nem vízszintes vonalban fekszenek, hanem szögben végződnek. Felső részükön a szélesedő tokokba rövid fanyél volt erősítve. így mutatják a vázafestmények és a domborművek ábrázolásai. Hosszúságuk 19 és 30*2 cm közt váltakozik. E hét példány a kifejlett római kézművességnek egy újabb támogatója, mert az ugyanazon rendeltetésű eszközök mindenike más-más alakot mutat. Változatos formájuk miatt érdemelnek említést a saalburgi leletek hasonló példányai. 1 16—íj. s^.-k. Tokos ékvésők. Hosszúságuk 21 és 26'5 cm; vastag, négyszögletes száruk van. Fanyelük az előző példányokéhoz hasonlóan volt megerősítve. 2 18—21. s^.-k. Tokos űrvésők. Hosszú száruk végén félholdalakban kivájt éllel ; kerek lyukak vésésénél használták. Szélesedő vastokjukból példányainknál csak kevés maradt meg. Töredékeink hosszúsága 16*3 és 22*5 cm közt váltakozik. Hogy a közhasználatban gyakoriak voltak, azt a különböző leletekben előforduló nagy számuk mutatja. 3 22^27. s^.-k. Szélesélű tokos vésők. Hosszúságuk 16 és 24 cm közt váltakozik. Ahol a felfelé vastagodó tokjuk kezdődik, ott a vésők szárai kétoldalt a falevélhez hasonlóan kiszélesednek úgy, amint a katonák hajító dárdái mutatják. A 25. és 26. sz.-nál azonban a tok és a véső szára közt sima az átmenet. 28. s\. Szélesélű véső. Hossza 19 cm. A nyél megerősítése az előző példányokétól eltérően nem tok segítségével történt, hanem a véső hosszú szárát egy vastag fanyélbe verték be. E típus gyakori a vasleletekben. 29—30. s^.-k. Rövid vésők. Hosszúságuk i ç*8 és ió cm. Elük keskeny, száruk felfelé vastagodik és szögletes alakot vesz fel. Kis lyukak vésésénél használták. Nyelük nem volt, vastag vasszáruknál fogva kalapáccsal verték a gerendákba. 4 A 4. képen egyesítve találjuk az ácsmesterség különféle szerszámait, mint a kanálfúrókat, kétélű vésőket, szeghúzókat, gyalúkat és szögmérőt. ji—jj. s?.-k. Kanálfúrók. 5 A 31 — 34. sz.-k alakra nézve megegyeznek, 1 Jacobi, id. m. I, S. 208, Abb. 28. Az aquincumi példányok alakja nem volt általános elterjedésük Közismert formát mutat egy compiègne-i darab. Lásd Champion, id. m. t. IV, Nr 29,051. 2 V. ö. Jacobi, id. m. I, S. 209, Abb. 28, Taf. XXXIV; Champion, id. m. t. I. 3 Itt csak a saalburgi és newsteadi leletekre utalunk. 4 A saalburgi és newsteadti leleteken kívül leginkább tarthat érdeklődésünkre számot a sipopo-i lelet több különös alakú rövid vésője. Wiss. Mitt. aus Bosn. u. Herz. XII (1912), S. 144, Abb. 78. 5 Az egykori írók két elnevezést tartottak fent számunkra: terebra antiqua-t és a terebra Gallica-t. A különbséget Columella után (IV, 29, 15, 16), abban látjuk köztük, hogy a terebra antiqua-val való fúrásnál port (scobes) kaptak, mig a terebra Gallica után forgácsot (ramenta). Ez utóbbinál tehát a fúró élének hosszúnak és kivâjtnak kellett lenni. V. ö. Blümner, Id. m. II, S. 22? f.
