Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

145 van magában említve. Az egyik apulumi feliratban (Österr. Jahresh. 5 Beibl. Sp. 114) : exedra cum arcú. Mainzban arcus et porticus (Mainzer Zeitschr. 7, 1912 S. 12) vagy arcus cum signis (Korresp. Bl. 17, 1898 S. 203) és talán leginkább hasonlít C. Ili 10917: arcus aetoma (háromszögű orom), porta vatvls et columnis exstructae. Az arcus tulajdonképpen bolthajtásos ívet jelent, ahogyan Rómában a diadalkapukat hívták, de oszlopokról, melyek díszítették volna, nem lévén szó, csak valami egyszerűbb kapura gondolhatunk, aminők a vidéki városokban is az utcákon keresztben vagy a fordulóhelyeken állottak. Az ajtók még leginkább egy elzárható városkapura mutatnak és ennek tálába illesztették ezt a keleti istenségek tiszteletére szóló feliratot, melynek rendeltetése ilyenformán az volt, ami az, épületek feliratainak (Bauinschríft). Ezért olvassuk a felirat utolsó sorában a typikus rövidítésekkel írva : L(ocus) p(ublice) d(aius) d(ecreto) d(ecurionum). Ugyanígy C. III 3487. Ez a hely pedig csak ott lehetett, hol a canabák voltak, mert a tanács hatásköre máshová alig terjedhetett. Ámde a táblát nem találták Óbudán, hol eddigi feltevésünk szerint a tábornak a canabákkal feküdni kellett, hanem Aquincumnak északi részén, az ú. n. polgárvárosban. Azt mégsem gondolhatjuk, hogy a táblát Óbudáról cipelték volna ide. Annál valószínűbb, hogy a kapunak is valahol ott kellett állani, ahol a táblát találták. Leihelye a gázgyári munkástelepen, annak déli oldalán 1913 -ban ásott négyszögű szennygyüjtő akna. Itt ugyan nem akadtak olyan falak, melyek egy kapu maradványainak tekinthetők lettek volna, de nem is kellett a kapunak szabadon állani, még inkább lehetett a városfal kapuja, melyen a táblát könnyebb volt elhelyezni, mint egy oszlopokkal díszített diadalívalakú kapun. Ez a feltevés pedig azért is lehetséges, mert tudjuk (Kuzsinszky, AquincumAusgrabungen und Funde 1933 S. 13), hogy a polgárvárost csakugyan fal vette körül és ennek déli fala körülbelül abba a vonalba eshetett, melyben a tábla napfényre került. Előbb Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 99 publikáltam. Száma 363. 56. Venus victrix ülő szobra (óo. kép). Hiányzó feje és nyaka nélkül 82 cm magas. A négyszögű trónszéknek háttámlája volt és karfái lehettek. Alsó részén legfeljebb baloldalának váza, de láb nélkül, a jobboldalán a csavart keresztléc látható. Az istennő úgy ül rajta, hogy térdeit messze előre tartotta. Alsó testének egész baloldala azonban letört. Ellenben a jobblábának csak a lábfeje nincsen meg. Az ülő helyzet megkívánta, hogy a nőt még inkább, mint a férfit, alsó testén köpenybe burkolva ábrázolják. A köpeny, melynek csücske Budapest Régiségei. XII. 19