Budapest Régiségei 12. (1937)
Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152
I?I jobb vállán van összetűzve és onnan bal vállára húzódik át. Lábai mezteleneknek látszanak. Jobb kezét oldalt tartja és markában egy kampós kés nyelét fogja. A másik, bal keze a köpeny alatt lefelé van fordítva, hogy fölfelé tartsa a faágat, melynek hosszú, hegyes levelei vannak. A relieftáblának nincs aláírása, nem is szokott lenni az olyan kisebbfajta Silvanusdomborképeken, aminő ez. Úgysem lehetett kétség, hogy egyesek fogadalomból (ex voto) állították, amint azt más istenségeknek is tették. Találták Óbudán, a papföldi ásatásoktól keletre épült gázgyári munkásházak helyén. Száma 333. Silvanusnak dedikált oltárok, mint láttuk, el ép" szén számmal fordulnak f*ln Hs a ' o X ----- — neki szentelt fogadalmi táblák ritkábbak, mégis ők azok, melyek nálunk gyakoriabbak, mint másutt. Silvanust mint római istent az egész római birodalomban tisztelték ugyan, de sehol sem annyira, mint ott, hol illyrek és kelták laktak, kik benne nemzeti istenségüket látták. De míg Dalmatiában például, a hegyek között a görögöktől átvett kecskelábú Pán alakjában ismerték, és ugyanígy ábrázolták egyszer egy óbudai oltáron is (Rómer— Desjardins XI. tábla 76), Pannoniában a táblák inkább egy idevaló paraszt képében mutatják be. Ez az ábrázolás aztán Aquincumban annyira elterjedt, hogy a relieftáblákon máskép nem is ábrázolták. Csak az Aquincumi Múzeumban most már négy ilyen egyforma táblánk van és ezek legfeljebb a kidolgozásban különböznek egymástól, vagy abban, hogy ugyanazok az attribútumok, a kutya, a vincellérkés változtatják a helyüket. A faágat azonban Silvanus mindig a bal oldalán tartja. A Dunaparton, Schlosser József földjén talált csonka táblán (Budapest Régiségei IX, 1906, 49. 1. képpel) a kést maga előtt, de már a második táblán, mely az óbudai Gázgyár területéről való (u. o. XI, 1932, 181.1. 395. ábra) azt éppúgy oldalt kinyújtott kézzel fogja, mint a most bemutatott táblán. Feltűnőbb nála, hogy feje nem fedetlen, hanem a hegyes phrygiai süveg takarja. A legszebb reliefünk az Aranyhegyről származik (Budapest Régiségei V, 1897, 125. 1. képpel), rajta is Silvanus szakállas, öreg embernek van ábrázolva, fején azonban a mitra úgy néz ki, mintha inkább csuklya 5 5. KEP