Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

128 Siivano. Lehetne azonban úgyis kiegészíteni, amint egy sisciai feliratban (C. III 3963) találjuk: Siivano Maglae. Csak nem igen értjük. A személynevek elég ismeretesek. Ellenben nem oly közönséges a felirat szövegezése. Azt olvassuk, hogy az oltárt Cl(audius) Maximinus a fia jólétéért pro salfute Cl(audii) Probim fiii(i) állította, a rendes záróformula, v(oium) s(olvis) (libens) m(erito) elé pedig még be van szúrva: quod voverat, ami nyilván az oltárra vonatkozott, melyre nézve a dedikáló fogadalmat tett. Máskor érthetőbb, pld. amidőn quod in bello voverat után meg van mondva, hogy aedem et Signum emelt (Dessau, lnscriptiones Latináé selectae I 20). Az idő meghatározása annyival pontosabb, hogy az év megjelölésére szolgáló két consulon kívül még a nap kelte is adva van. Előbb (ante diem tertium) Idus luni(as) áll és június 11-ének felel meg. A két consul neve szokás szerint a cognomina által rövidítve szerepel, az egyiknek neve Marius Perpetuus volt, a másiké L. Mummius Felix Cornelianus (Liebenam, Fasti consulares p. 29). Consulságaik a Kr. u. 237. évre estek. Az oltárt Óbudán, a Kerék-utcában álló 26. számú ház udvarán találták. Kiadta Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 206. Száma 449. 49. Kis oltár (53. kép). Magassága 61*5 cm, derékban 24 cm széles, 1 5 cm vastag. Felső részén mind a három oldal párkánya le van törve, ellenben az abacus, tetején a lapos tányérszerű bemélyedéssel, elég ép, elül a közepén kis háromszög, melyet egy a csúcsától lefelé menő vonal két részre oszt, a sarkokon felfelé bekunkorított csigák, alighanem palmetták. Az oldalakon hasonló sarokdíszítmény. A lábazaton a tagozás csak elül van leütve. A felirat betűi elég élesek, legfeljebb kevésbbé szabályosak és hasonlók azokhoz, melyeket a bennszülöttek felirataiban látni. Különösen az 5 formájú dűlt, vagy kisebb a többinél, mint pld. az első sor végén, hol könnyen 0 betűnek nézhető. A felirat különben hiánytalan és kétségkívül így szólt : Silvanis | sacrum | Appius Ros\ionis \ v(otum) l(ibens) m(ento). Silvanis többes számban, mint az talán első gondolatra látszik, nem vonatkozhatik Silvanusra, az erdők és kertek istenére, mert csak a vele rokon és vele együtt említett istennők, a Silvanák fordulnak elő többes számban. Egy aquincumi feliratos domborképén három