Budapest Régiségei 12. (1937)
Láng Nándor: Római rokokó bronzszobrocska az Aquincumi Múzeumban 3-24
o Régebbi például szolgál a British Museumnak Byblosból, tehát a hellenisztikus művészet talajáról származó bronzszobra: Herakles a Hesperisek fája alatt, 1 amelynél a fa törzse mintegy támaszul is szolgál, ahogyan az klasszikus korú műveknél is előfordul ; de azoknál ilyenkor csak a fa törzse szerepel, míg itt teljes fával van dolgunk. A bronzfa koronáját a Herakles vállán és fején szabadon túlterjedő ágak alkotják, amelyeken a plasztikus fák szokásos stilizálása szerint csak gyéren jelennek meg levelek s néhány alma. E két szobormű fáján azonban túltesz aquincumi bronzunk tölgye. Amazoknál ugyanis a fa mégis csak mellékes szerepet tölt be az alak mellett ; ha annál kissé magasabb is, tömegével nem nyomja el, hanem szemmelláthatóan, mint a cselekvés színhelyének jelezője, alá van neki rendelve : a kompozíciónak fő, uralkodó része a vadász, illetőleg Herakles, azokról is kapta nevét a két emlék. A mi kis csoportozatunkban ellenben a tölgyfa az uralkodó, méreteivel és tömegével éppúgy, mint a kompozícióban elfoglalt helyénél fogva. A tájnak egy részlete, egy darab természet van itt céltudatosan, — nagymerészen — plasztikailag elénk állítva, úgyhogy az ábrázolásban határozott túlsúlyt kapott a figurális elem : az Ámorka és kecske felett, amelyekkel kiegészítve, megelevenítve olyanszerű benyomást tesz az egész, mint egy kis staffageos tájkép, — már amennyire mintázófával vagy vésővel egyáltalában meg lehet jeleníteni olyasmit, aminek visszaadása tulajdonképpen az ecset birodalmába tartozik. Áttérve a kompozíció két figurális elemére, az Ámorkára és a kecskére, meg kell jegyeznünk, hogy mindkettő sűrűn szerepel a hellenisztikus festészetben és szobrászatban, onnét vette át a római művészet. Az Ámor-típusnak az az alakja, mely bronzunkon látható, a hellenisztikus korban alakult ki s lett művészetben és költészetben általános és jellemző. 2 Míg a görög szobrászat fénykorában Praxiteles- és Lysipposék szép ifjú képében jelenítették meg Erőst, most Alexandriában és a hellenisztikus művészet egyéb ázsiai gócpontjain Aphrodite fiából és kísérőjéből játékos kis gyermek lett, sőt megsokasodott és csoportosan lép elénk, képeken és plasztikai ábrázolásokban. A költőknél is az Erotes, Amores egész kis hadával találkozunk, Theokritos (15, 120) xô)çoL 3 'EçG)Teç1 Propertius (3, 1, 11) parvi Amores-ről énekel. Ha Propertius egy éjjeli kalandja leírásában elmeséli, mint találta magát szemben Ámorok gyerekcsapatával, kik azzal támadnak rá, hogy «vesszen, 1 F. Winter, Kunstgeschichte in Bildern, 1. JJ9, 8. 2 G. Dickins, Hellenistic sculpture (1920) p sk. Ch. Picard, La sculpture antique de Phidias à l'ère byzantine (1926) 507 sk. G. Boissier, Promenades archéol.4 (1891) 562 sk.
