Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

m Letört nyaka alatt a chiton (tunica) fodros széle. Elől Medusa kopott feje az aegis két felét kapcsolja össze, melyek a kebleket takarják. Ilyen aegist visel Minerva terrakotta mellszobra, mely a gázgyári fazekastelepről való. Budapest Régiségei XI (1932) 308. 1. 316. kép. Amint ezen látni, szélét alul a kígyónak apró karikákkal borított teste szegi be. Szobrunkon azonban ez sima és inkább az aegis vastag szegélyének tűnik fel. Csak ez lehetett az a két vállpánt is, melyekről Medusa feje lelógni látszik. Máskülönben ruházata kevésbbé érthető. Mintha a köpeny ráncai hátulról jönnének és a letört balkar hóna alatt húzódnának fel a balvállra és így mennek a hátán át jobbra, hol a jobbkar kezdete még fennmaradt. Felső teste a ruhával feltűnően vastag és úgy tetszik, hogy egy ülő Minerva szobrához tartozott. A papföldi ásatásoktól délre 1931-ben találták a villanyáramelosztó (Transformator) telep alapozásakor. Száma 435. 38. Nagy oltár, mely egészben véve sértetlen állapotban maradt meg (42. kép). Magassága 120 cm. Derékban 46

Va cm széles és 43 cm vastag. Abacusa feltűnően magas. Tetején mély áldozati tányér, melynek kissé kiálló pereme van. Három oldalát elég durva faragású domborképek borítják. Elül a középen egy kétfülű, talpas kráter áll, felénk fordított szájnyílásával. A két sarkán egy-egy álló 41. KÉP. alak van ábrázolva, mindegyik egy-egy fáklyával, melyet a baloldalon levő (feje le van törve) lefelé, a jobbik felfelé fordít. Az öltözetük körülbelül egyforma. Térdig érő tunikájuk derékban fel van kötve és kurta köpenyük, amint a baloldali alakon jobban látni, a balvállon át van vetve. Sajátszerű a kerek paizs, mely a baloldali alak jobboldalán, a másiknál inkább maga előtt tartva látszik. Az abacus két oldalát ugyanaz a stilizált akanthuslevél (?) díszíti. A párkányzat, mely az abacust tartja, erősen előugrik és két oldalán egyforma, stilizált levelek sorakoznak egymás mellé, rézsútosan állítva, úgy ahogy ugyanezt a rovásos díszítést (Kerbschnitt) az aquincumi mithraeum oltárkövein (Budapest Régiségei I 1889, 78. 1. 9) is látjuk, sőt Németországban (Gross-Krotzenburg). Cumont, Textes II p. 352. Fig. 223. Maga a párkány erősen profilálva a szokásos kymatagozást mutatja két sima lécszegéllyel. Az oltár derekán nemcsak a felirat van profilált keretben, hanem a két oldallap is, melyeken a mező közepét egy-egy domborkép foglalja el. Balra (42 a. kép) egy szabadon álló galamb, csőrében nyíllal, jobbra (42 b. kép) is*