Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

111 nak szentelt votivtábláé Aquincumból (Budapest Régiségei III, 1891, 69. 1. VI). Leihelye ismeretlen és római eredete részben ezért, de még leginkább azért lehetett kétséges, mert a budai várban fbban a kőrakásban találtam, mely a koronázó templom lebontásából maradt vissza és sokáig a Halász­bástyán feküdt. Először közli leírását kép nélkül Paulovics, Dionysosi menet (thiasos) magyarországi emlékeken II. Arch. Ért. 49 (1936) 32. 1., de az oromdíszről nem szól. Száma 437. 32. Csinos oltár (36. kép) a kisebb fajtából. Magassága 78 cm, derékban 26 cm széles és 24 cm vastag. Különösen díszes faragásúak felső részén az abacus és a felső párkány magas fedőlapja. Az abacus teteje sima. Két oldalán a szélpárnák majdnem épek: középen gömbölyű szalaggal vannak átkötve, attól ki­felé stilizált levelek borítják, kerek homloklapjukat pedig rózsák díszítik, még megőrizve a vörös festés nyomait. Elől két fölfelé hajló szalag köti őket össze, melyeknek középen bekunkorított végeit keskeny pánt kapcsolja egymáshoz. A párkány felső lapján sírna keretben lapos háromszög jelzi az oromzatot, benne középen rózsa, tőle jobbra és balra egy-egy hegyes levél tölti ki a sarkokat. Két végén vannak az akro­teriumok, mindegyiket negyedkörbe foglalt palmetta alkotja. Ezekből egy-egy levél indul ki a háromszög csúcsáig. Ugyanilyen akroteriumok díszítik az oldalsar­kokat és köztük itt is a bekerekített mezőben rózsa foglal helyet. Maga a párkány két sírna léc között kifelé hajló profilt mutat és a kő dereka felé keskeny vályúval zárul. Valamivel gazdagabb az alsó párkány, mert lefelé egy gömbölyű pálcatagja van. A derekára vésett felirat is szép, szabályos betűk­ből áll, melyek vörös festése még némi nyomot hagyott. De mindössze ennyi olvasható : n . . . Mercuno \ sacrum. Olyan rövid felirat, hogy az istenségen kívül még csak sacrum álljon, kevés akad. A dedikáló elhallgatta nevét, pedig Mercuriusnak nagy tisztelője lehetett, hogy ilyen díszes oltárt állított neki. Mercurius hívei főképpen ke­reskedők voltak és népszerűségéről a múzeumainkban található számos bronz­szobrocska tanúskodik. A feliratok Mercuriust nálunk kevésbbé említik, mint 36. KÉP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom