Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

IOÓ Mint azonban a győri C. Ill 4363 = 11079 oltárfelirat mutatja, Liber pater Juppiter Juno, Minerva, Neptunus, Diana és a többi római istenek között szerepel, a dedikáló pedig L. Antonius Sabinianus cornicl. leg(ati) legionis I ad. római katonaember. És éppígy római istenségnek kellett Libernek Jenni az összes többi oltárokon, melyeken a dedikálok majdnem kivétel nélkül katonák, vagy római polgárok. Már pedig votivtáblánkat is Libernek és Liberának lui. Iulianus vet(eranus ex [evjok(ato) állította, vagyis olyasvalaki, akinek római neve van és kiszolgált katona (veteranus) volt. Csupán ahelyett, hogy utána a csapattest (legio) volna megnevezve, áll ex evocato. Ez annyit jelent, hogy már egyszer kiszolgált, midőn újra szolgálatra behívták (evocatus), de ismét elbocsátották, aminek megjelölésére való az ex és így lett veteranus. Mint ex evocato természetesen kiváltságos helyzetbe kerülhetett és egy carnuntumi felirat (C. III 111 29) tanúsága szerint centurióig felvihette. Egyszerűen evocatus fordul elő a legio II. adiutrix katonái között a C III 3470. 3565 feliratokban. Azt kell hinnünk tehát, hogy Libert és Libérât nálunk is, mint római istenségeket fogták fel. Drexel (Germania VIII 1924, 54) szerint «sie wären in der Weise altrömischen Glaubens als Gottheiten der Fruchtbarkeit schlechthin aufzufassen». Ámde Liber és Libera kultusza, mint láttuk, nem terjedt el egyformán a római birodalomban, úgy mint a római istenségeké. Szinte meglepően, úgymond Toutain (Les cultes païens dans l'empire romain I p. 3 67), gyakori Pannoniában és a Balkán északnyugoti részében. Hozzá tehetjük, hogy éppen azokon a vidékeken, hol illyrek laktak, kik eredetileg nálunk is az őslakosságot alkották. Mintha Liber és Libera tisztelete csak azért található itten, mert már az illyreknek volt olyan istenök, kit aztán Liber neve alatt (Toutain u. o.) tiszteltek. Még jobban terjedt el azonban Liber Daciában (Jones, Cults •of Dacia p. 267. Toutain I p. 365) és attól délre, hol mint thrák istenséget tisztelték. Domaszewski Libert egyenesen a dák főisten római elnevezésének tartja (Religion d. röm. Heeres S. 54.) és azt hiszi, hogy tisztelői azért lehettek római katonák, mert helyben újoncozták őket, úgy amint azt Hadrianus elrendelte. Az oltárokon ritkán fordulnak elő az istenségek képei, melyekre az -oltár felirata vonatkozik. Az itáliai vagy római Libert egyáltalán nem ismerjük. Daremberg-Saglio, Dictionnaires, v. Liber pater p. 1191. Nálunk kivételesen van azonban egy oltár Ószőnyről, melynek két oldalán ábrázolások találhatók és az egyik a feliratban (C. III 4297) említett Libert, a másik Libérât «mutatja, mindegyik a thyrsust tartva, lábaiknál pedig a párdúc (Rómer-