Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

102 lapján publikált négy, 312. 296. 342. 340. számú feliratokban. Már a közérdek megkívánta tehát, hogy ezen collegiumoknak félig katonai szervezete legyen. Ezért voltak, mint a katonaságnál, zászlóvivői (vexillarii) nemcsak nálunk, hanem pld. C. III 7900 (Sarmizegetusa). Többesszámuk, mellyel feliratunkban és másutt (C. III 1583) találkozunk, nyilván onnan magyarázható, hogy a collegium több csapatra (curiae) oszlott és mindegyiknek megvolt a maga zászlója. A collegium aztán, mint a középkori céhek, zászlók alatt vonult fel a császár tiszteletére vagy temetések alkalmával. V. ö. Waltzing, Étude historique sur les corporations professionelles I p. 425. A következő öt személynévhez nem járul semmi megjegyzés. Talán ők voltak a zászlóvivők. De egyszerűen dedikálok is lehettek. Legfeljebb neveik érdekelhetnek. így Florentinus előtt ritka a Dub(ius) nomen, nemkülönben Septiminusé Veg(etius). Az utolsó sorban olvasható Vibul(lius) valamivel ismertebb ugyan, annál kevésbbé másik két neve. Az utolsó helyen álló Filumus nem is fért el, hanem VS végét az oltár oldalára kellett írni. A láb lapjára került a záró formula, amint akkor is rövidíteni szokták, ha nem voltak többen a dedikálok. Az oltárt 1911 -ben a kotrógép emelte ki a Dunából, az óbudai gázgyár irányában, hol más római kövekkel került napfényre. Rövid ismertetése megjelent Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 99. Száma 306. 29. Csonka fogadalmi tábla (33. kép), középen kettétört és több darabból hiányosan van összeállítva. Magassága 100 cm, szélessége 78 cm, vastagsága 17 cm. Legcsonkább felső része, csak a sírna keret felfelé hajló vége a jobbsarkon van meg és a nálunk oly jellegzetes barokk formát mutatja. Alatta a bemélyített mezőt négy alak tölti be, melyek elég magas reliefben és oly mesteri kivitelben készültek, mint nálunk kevés más hasonló kőfaragványon. Sajnos, hogy nem maradtak épen és hogy leginkább a kidomborodó részek töredeztek le. A középen egymás mellett Bacchus és Ariadne állanak. Jobbra Bacchus, kicsorbult jobblábára támaszkodva, míg teljesen ép ballábával kissé előrelép. Teste egészen meztelen, fején szőlővel átfont hajzat, melynek két fürtje vállairól mellére lelóg. Fiatal, szép arca alsó részén erősen megsérült. Balkezét fölemeli és ezzel a thyrsus felső végét foghatta, de a földig érő rúdjából legfeljebb nyoma vehető ki. Jobboldalán fekszik a párdúc, két mellső lábát kinyújtva, hátsó részét eltakarja Bacchus jobblába. Fejét felfelé tartja, hogy Bacchus a leeresztett jobbkezével tartott kantharusból, melynek csak körvonalai maradtak meg, szájába öntse a bort.