Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

100 végének hosszúkás gombja van és ez alatt fogja Juppiter felemelt balkeze, leeresztett jobbkezében ellenben a felismerhetetlenségig lekopott villámot látjuk. Szóval a kezek tartása az attribútumokkal ugyanaz ezen Juppiterábrázoláson is. Annál feltűnőbb, hogy itt Juppiter felső teste nem meztelen, hanem a balvállról jobbcombjáig végighúzódik a köpeny, melyet a rézsútosan menő ráncok egészen eltorzítanak. Hasonlóan viseli a köpenyt a Germania Romana

2 IV Taf. X. 3. balszéli képén nem kevésbbé durván ábrázolt istenalak. A lábak térden alul le vannak törve. 30. KÉP. 31, KÉP. A kőlap másik oldalán (31. kép) ábrázolt alak oly rossz állapotban van, hogy alig ismerhető fel. Feje nincsen. Kezei letörtek. Legfeljebb a test formái, az erős csípők sejtetik, hogy nőt ábrázolt. De ha a kő egyik oldalán Juppiter áll, ugyanazon kő másik oldalán más nem is lehetett, mint Juno. Ezért legalább még annyi tisztán kivehető a testhez tapadó ráncokon, hogy a tunica rajta egészen a földig ért, a derekán azonban nincs átkötve. Az attribútumoknak semmi nyoma. Hidegkúton, a Várhegy nevű magaslatán találta Kaczián Péter. Leihelye nincs ugyan messze Aquincumtól, barbár kivitelét mégis csak az magyarázhatja, hogy a követ a vidéken faragták. Mint aediculafalról szóltam róla Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 179. Száma 400.