Budapest Régiségei 12. (1937)

Kuzsinszky Bálint: Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata 61-152

98 köveken ; mindenesetre megvoltak rajta is a két oldalát díszítő párnák, vagy gömbölyű vánkosok. Egy ilyent (27. kép), nemrég találtak Aquincumban. Hossza 90 cm, vagyis oly hosszú, mintha egy hasonló nagy oltár, vagy akár síremlék tetejéről (mert annak is olyan formája lehetett), letört volna Annyi bizonyos, hogy az ilyen nagy oltáralakú emlék, mint a mienk, nálunk nagyon ritka, és örülnünk kell, hogy legalább egy része van meg, mely az egészre következtetni enged. A legnagyobb oltár, melyet eddig Aquincumból ismertünk, a Nemzeti Múzeum udvarában a hozzátartozó lépcsőfokos talapzaton szabadon áll és Neptunusnak van szentelve (C. TII 3486). Ez az oltár is bizonyára Aquincumban állott, mert csak így érthető, hogy Palota-Újfalun találták, ahol más római kövekkel együtt egy középkori épület építésénél felhasználták. Leírása található Kuzsinszky, Aquincum-Ausgrabungen und Funde S. 199. Száma 374. 26. Kőlap, két oldalán domborképekkel. Közepén össze van illesztve. Fölül és alul csonka. Magassága 53 cm, 55 cm széles és 18 cm vastag. A jobbik széles oldallapon (28. kép) Juppiter álló alakja, feje hiányzik és csak nyakának alsó széle látszik. Lábai térden alul le vannak törve. A magas relief hátteréül lapos félkörívben bemélyített fülke szolgál, melynek jobboldalán kiálló léckerete azonban le van törve. Juppiter szembenézve, meztelen testtel volt ábrázolva, amint ballábára támaszkodott és jobblábát alig észrevehetően oldalt tartotta. Más ruhadarab nem lehetett rajta, mint a köpeny, de ezt is csak baloldalán, válláról a felső balkarja mögött lehulló ráncai mutatják. Ezeknek alsó széle cik-cakvonalban megy, mint a görög archaikus szoborműveken látni, ahol persze egészen más jelentősége volt, mint itten. Juppiter egyik attribútuma a kormánypálca; rúdját a földre állítva, baloldalán látjuk. Felső vége, melyet Juppiter csonka balkezével tartott, letört. A másik oldalon, a leeresztett jobbkézzel a villámot fogja, amely csak Juppitert illette. A kőlap másik oldalán (29. kép) ábrázolt nőalak Juno és ő is könnyen felismerhető a kormánypálcáról, melynek ugyancsak a baloldalán látható szárát felemelt balkezével fogta, úgy mint Juppiter. Hasonlóképpen leeresztette jobbkezét, de csak a kézfeje látszik, mely a közepén dúdoros áldozócsészét tartotta. Karja eltűnik a köréje csavart fátyol alatt, mely hiányzó fejét takarhatta. Nyaka alatt a tunica látszik, mely jobbvállán össze van tűzve és a balvállán át hátra esik, oldalán cik-cakosan végződő ráncokat vetve, mintha nem is a tunica, hanem köpeny volna. Még jól látni azonban a szalagot, mellyel derekán a tunica átkötve szokott lenni. Juno, mint látjuk,