Budapest Régiségei 12. (1937)

Láng Nándor: Római rokokó bronzszobrocska az Aquincumi Múzeumban 3-24

tetejéig terjed el.

1 Egy-egy dúsan kifejlett levele látható például alul a törzsön és a kecske feje fölött ( i. kép), vagy az Amorka háta mögött (3. kép). Fürt is termett már rajta, a kecske feje fölött levő csomóban lóg le, és ha képünkön (1.) kevésbbé is, az eredetin jól látni szemeit. Ott találjuk a szőlővessző ismert csavaros kacsvégződéseit is, például 3. képünkön a kecske hasának magasságában a törzsön, s ugyanott a középső nagy szőlőlevél felett, az Amorka feje mögött (2. kép). A fára felfuttatott szőlő itáliai színt ad az ábrázolásnak, hisz' tudjuk, hogy a szőlőművelésnek ez a módja, mely a mai Olaszországra annyira jellemző, ezen a földön, a másfajta művelés mellett, antik hagyomány, és kizárólag Itáliában volt szokásos, mint azt Plinius Természetrajzában

2 külön hangsúlyozza; ő mondja ugyanott, amikor az ilyen szőlőművelésnél kedvelt más fákat felsorolja, hogy a tölgyet e célra Transpadana Italia-ban ültetik az arbustumnak nevezett fás szőlőskertekben. Ebből természetesen nem szabad többet következtetni, mint azt, hogy bronzunk mestere minden valószínűség szerint itáliai ember volt, aki honi benyomásokból merítette a szőlős fa motívumát, vagy ha műve nem eredeti, hanem másnak mintájától függ, egy KEP. AZ AQUINCUMI MÚZEUM BRONZSZOBROCSKÁJA. Hátnézet. 1 Ahogyan Plinius N. H. 14, 10 leírja: vites...in Campano agro popalis nubunt, maritasque complexae atque per ramos earum procacibus bracchiis geniculato cursu scandentes cacumina aequant. 2 Plinius N. H. 17, 199 ; Sequitur arbusti ratio... ne a Scrofa quidem nisi Italiae concessa, cum tarn longo iudicetur aevo nobilia pina non nisi in arbustis gigni. 201 : Transpadana Italia praeter supra dictas [arbores]... quercu arbustat agros. V. ö. Hor. epod. 2, 9—10. Adulta pitium propagine altas marital populos.