Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

8 ki, de az edények, melyeket bennök égettek, részben egészen, részben a tűztől deformálódva vagy összetörve, a kemencék mellett rakásra hányva (Ausschussware) vagy szétszórva megmaradtak. így találtuk a terrasigillata-edényeket is. Nincsen köztük egyetlen ép darab, nyilván azért, mert a sikerült árút még idejekorán elszállították. De cserép sem volt sok. Mázuk többnyire lekopott, vagy éppenséggel hiányzik, mintha előbb törtek volna össze, mielőtt mázzal bevonták volna. Annál nagyobb számmal maradtak meg a minták, amelyekből a terrasigillata-edényeket kipréselték. Körülbelül 70 ilyen minta akadt, vagyis oly nagy mennyiségben, hogy ennyi csak ott fordulhat elő, ahol azokat a terrasigillata-edények készítéséhez fel is használták. Többször egymás mellett láthatjuk a cserépdarabot és a mintát, melyek pontosan egymásba illenek. Ha ezek a minták nem is voltak mind épek, sokat könnyen lehetett összeragasztani. Amennyire formáik mutatják, a belőlük készült edények legtöbbször félgömbalakúak voltak, és ahhoz a közönséges típushoz tartoztak, mely Dragendorffnál a 37-es számmal van megjelölve. Mellette elég gyakori lehetett a Drag. 30-as forma, mely a mai virágcseréphez hasonlít. Ilyen minta 11 van, köztük egy (T/77. 58 = 115. ábra), amelyhez a belőle készült edénynek nagy része (T. 5j> = 81. ábra) is megkerült. A minták között van azonban két fedőalakú is (100. ábra), aminő formát a terrasigillaták között eddig nem ismertünk. Egyébként a minták sokkal durvábbak és rosszabbul vannak kiégetve, mint azok, melyeket nyugaton látunk. Csak azok keményebbek, melyek szürke agyagból készültek. Olyan gallérjuk, minőket például Rheinzabernben látni, nincsen. A lábgyűrűt azonban, melyet rendesen a mintából kikerült tálhoz utólag a korongon formáltak hozzá, tálmintáinkon már bemélyítve találjuk. Hogy a minták idevalók, még jobban kitűnik a díszítésükből, mely belső oldalfalukat borítja és amilyen másutt (legalább nagyrészt) nem fordul elő. Az a díszítés, mely a cserepeken domborúan jelentkezik, a mintákon természetesen homorúan fordul elő, csakhogy ezeken teljesebb : sokkal nagyobb számmal láthatók nemcsak a belenyomott alakok, a képtípusok, hanem a díszítés egész stílusa is áttekinthetőbb. Az alakok között vannak ugyan olyanok, melyekhez hasonlók idegen terrasigillatákon találhatók, mint Victoria ( 1 o 1. ábra 1 ), Pán a maszkkal ( 1 o 1. ábra 5 ), a szaladó gyermekalak ( 1 o 1. ábra 4), de egyik sem egészen ugyanaz, úgyhogy még ezek sincsenek egyszerűen átvéve. Másfelől azonban a legtöbb képtípus annyira eredetinek látszik, hogy másutt nem találhatták ki, csak itthon; például a kalapáló férfi (101. ábra 6), az ülő Pán a hátrakötött kezekkel (101. ábra 7), vagy a gémféle vízimadár