Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

m Kisebbik példányunk (K. 76) ezen edények harmadik csoportjába tartozik s kora a Kr. u. II. század második fele. Ezen edényfajta összefoglaló ismertetését Drexel adja (Das Kastell Faimingen ORL. Nr. 66/c, S. 72 ff.). Több helyen gyártottak ilyen edényeket s legutóbb Weisenauból került elő egy kemence is (v. ö. Behrens, Beiträge zur römischen Keramik. Mainz. Zeitschr. X (1905) S. 93 f.). Jellemző s főleg pannóniai viszonylatban fel­említendőnek tartjuk, hogy sem Heiligenbergben, sem Rheinzabernben ilyen edényfajta nem készült, amely helyekről pedig a pannóniai terra sigillata­leletek legnagyobb része származik. 1 2 J64. ábra. Pannóniai edények. Ezalatt a név alatt foglaljuk össze azokat a darabokat, melyeket szürke anyagjuk s zöldes- vagy feketeszínük tesz jelleg­zetessé. Egy nagyobb tál (365. ábra 4) különösen jellemző már formájánál fogva, amennyiben magas, egyenes oldala van, simán lekerített szájjal (T. 5). Díszí­tése az edény testén két bemélyedő vonal közt karcolt vonalak sorából áll, melyet sarkantyúbélyegző segítségével állítottak elő. Magassága 14*8, száj­átmérő i8'2 cm. Ez a forma csak Pannoniára szorítkozik. Emlékeztet ugyan a Behn 275. számú típusra, de ennek szervesen tagolt profilja van s külön­ben is reliefdíszítésű délgalliai terra sigillaták közt fordul elő. Egy másik darab is (365. ábra 3) elütő formát mutat, s nem más, mint egy lapos tálacska feketére színezve (T. /). Szájpereme vízszintesen elálló és a külső szélén felhajlik. A tálacska alacsony teste egyenesvonalú és lefelé 45*

Next

/
Oldalképek
Tartalom