Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

320 publikál (Jahrbuch der kk. Zentral-Kommission III 1905 S. 199 Abb. 357) volna ez egyetlen, mely a római temetkezés helyén tűnt fel és a Kr. u. II. század második feléből származhatott. Körülbelül ugyanakkor dolgoztak nálunk, a gázgyári telepen is, ahol a mi tornyaink készültek. Ezen tornyok, mint látjuk, főkép a Rajna és a Duna mentén találhatók. Nyugaton ugyan inkább kerekek, de azért a Duna mellett is előfordultak kerek tornyok. Mégis amazoknak más típusa van, egyszerűbbek, hiányzik az építészeti tagozásuk, amely a dunamenti tornyokat jellemzi. Loeschcke, Antike Laternen S. 419 úgy látja, hogy a kerek tornyok régebbiek, mint a négyszögűek. Különben egyformán meglátszik rajtok, hogy nem fazekasok készíthették, hanem téglavetők szabad kézzel faragták ki a nedves agyagból. V. Ö. Reinecke, Röm.-germ. Korrespondenzblatt IX (1916) S. 56. Agyagtornyunk leihelye csak azt mutatja, hogy a fazekastelepen és hogy körülbelül mely időben készítették, de nem adhat felvilágosítást arról, hogy mi lehetett a rendeltetése. De ugyanilyen tornyok, mint láttuk, nemcsak a fazekasműhelyek helyén fordultak elő, hanem másutt is, ahol inkább kitűnhetik^ mire használták. Régebben épületmintáknak tartották, mint amilyen a dunapentelei kapuzat mintája, melynek saroktornyai csakugyan megfelelnek a négyszögű tornyoknak és ezek emeletes kiképzésével megegyeznek. Bizonyosabb, hogy a kerek tornyoknak rendeltetése ugyanaz volt, mint a négyszögűeké, márpedig azok valószínűvé teszik, hogy ú. n. világító tornyok (Lichthäuschen) voltak, olyan lámpaházikók, melyekben mécsek vagy gyertyák égtek és a torony áttört falain át világítottak ki. V. ö. Loeschcke, Antike Laternen u. Lichthäuschen. Bonner Jahrb. 118 (1909) S. 405—412: Turmförmige Lichthäuschen an Donau und Rhein. Ha épületromok között akadnak ilyen tornyok, az annak a bizonyítéka lehet, hogy a mindennapi házi életben is használhatták. Paret, Fundberichte aus Schwaben. N. F. V (1930) S. 62. Igaz, hogy temetőhelyen csak egyszer találjuk a tornyot, de amint Loeschcke (S. 396—412) kifejti, Egyiptomban és Keleten általános volta szokás, hogy sírokra hasonló világító házikókat állítottak, és ez a szokás onnan terjedt el mihozzánk és a Rajna vidékére. V. ö. Röm.-germ. Korrespondenzblatt 1911 S. 54. Xantenben a kerek toronnyal együtt 40 pohárkát találtak, úgy, amint már csak egy régi kép után közli a Germania Romana V Taf. XXXVIII, 2. Márpedig ugyanilyen pohárka egy korsóra akasztva Aquincumban egy sírból ismeretes és nyilvánvalóvá tette, hogy másutt is sírok voltak, ahol a xanteni lelet tanúsága szerint az ilyen kis pohárkáktól körülvéve a világító tornyokat felállították. Ma ugyanez történik halottak napján, mikor a sírokat kivilágítják. *