Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

AZ Fabius és Petilius mintái tehát egymástól már külsőleg különböztek és annyira tipikusak, hogy még akkor is felismerhetők, ha nincsen bekarcolva, hogy melyikök készítette. Egy kerek hétlángú mécsmintán (Mm. 60 = 301. ábra) hiányzik minden felírás, de oly durva, mint maguk a mécsek (Gd. 64 = 276. ábra), melyek belőle készültek. A mécsmintákat készíthették úgy, hogy a mécs negatív formáját az agyagban kivésték, mint ez az Mm. 58 (291. ábra) és Mm. 60 (301. ábra) mintáknál történt. Sokkal szabályosabban került ki a mécs alakja, ha egy kéznél levő mécset két részben benyomtak. Nyilván erre szolgáltak a nyers mécsek (Originallampen, minő Gd. ig = 257. ábra). Ha a minta készítője azonban nem akart erre meglévő mécset felhasználni, maga is megmintázhatta a mécset, mely természetesen csak tömör lehetett és megfelelt a bélyegzőknek. Ilyenkor alakja és díszítése eltérhetett a többiektől és olyan sajátosságai lehettek, melyek a mintázó mestertől származtak. Azt hiszem, hogy ilyen tömör mécsek lenyomatait láthatjuk Fabius és Petilius mintáiban is. De ez inkább föltevés lehetett mindaddig, míg nálunk ezen modelleknek nevezhető tömör mécsmintáknak egy olyan sora nem került elő, mely méltán feltűnést keltett. Kár, hogy a hozzájuk való negatív minták hiányzanak, amelyeken esetleg bevésve lehetett, hogy ki készítette. Néhány töredéken kívül a többiek elég épek és különbözők. Az egylángú minta (Mm. 86 = 307. ábra) mellett van néhány kerek (Mm. go = 308. ábra. Mm, ci — 310. ábra) és lapos négyszögű (Mm. 87 = 313. ábra), de ezek egyszerűek és hozzájuk némileg hasonló mécsek vannak. Akadt azonban egy nagyobb kagylóalakú, fogantyúval (Mm. 8

g = 315. ábra), mellyel egy soklángú mécs mintájába benyomhatták és van egy satyrképű emberfej (Mm. 88 = 314. ábra), melynek hátsó része egy kis mécs aljának felel meg. A mécsminták, mint látjuk, elég sokféle mécstípust mutatnak ; nem is származnak egy fazekastól, mint az edényminták legnagyobb része. Ezért nem lehet oly egységes jellegük, de legalább látjuk, milyenek voltak a mécsek, melyeket az edénymintákkal egyidőben készítettek. A plasztikus terrakották előállítása közelebb állott a mécsek, mint a terrasigillaták készítéséhez, és nálunk, ahol annyi sokféle agyagárút gyártottak, természetesnek találjuk, hogy ahol mécsek, ott terrakották készítésével is foglalkoztak. Másutt, mint Kölnben, a terrakottáknak külön gyára volt. A terrakottákhoz ugyanis szintén minták kellettek, még pedig rendesen ugyanolyan kettős minták, melyekből külön-külön préselték ki a szobormű két felét és ezeket egymáshoz ragasztották, amint a mécseknél történt. Ezért az olyan szobor, melyet mintából készítettek, belül épúgy üres, mint a méBudapest Régiségei XI 3