Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

l$ô ban különböztek, hogy oldalfalaik nem állottak szét, hanem inkább függőlegesek voltak, úgy mint a Drag. 30-as számmal jelzett edényekéi. Ezeknek a típusa a régibb és a II. században már csak elvétve fordulhatott elő. Hogy pedig a mi mintáink edényéi is erre a régibb típusra mentek vissza, a formánál még jobban mutatja a díszítésük, mely egészen más, mint az, melyet eddig láttunk és a következő mintákon látni fogunk. Egészen ugyanaz természetesen nem lehet, mint a Drag. 30. számú edényeken, mert akkor mintáink nem készülhettek volna idehaza, annyi azonban kétségtelen, hogy rajtuk a dekoráció idegen terrasigillaták hatása alatt jött létre. Ezt bizonyítja nemcsak a stílusnak egész más jellege, hanem az egyes díszítő elemek is, amelyeknek bélyegzői ha itthon is készültek, annyira eltérő jelleget mutatnak a többiektől, hogy itthon nem találhatták ki. 115. ábra. Kívülről nézve a minta alakja egy fazékhoz hasonlít, melynek szájszéle körül kiálló lapos pereme van. Oldalfala összetört és több darabja hiányzik. A belseje így is híven visszaadja a Drag. 30-as típusú edények formáját. Alja széles és lapos. Fenekén, melynek közepe át van fúrva, a kerek bemélyedés nagy kerek lábnak felel meg. Oldalának díszítését már az teszi mindjárt feltűnővé, hogy felső szélét a tojásfü^ér (57) szegélyezi, melynek pálcikái végükön bunkóalakúak, alatta pedig pontsor van. Magát a képmezőt az egyszerű inda, mely nagy hullámvonalban fut köröskörül, akként tagozza, hogy félköríves hajlásai az egyes díszítmények befogadására szolgálnak. Amint látjuk, a dekoráció ezen szabályos elrendezéséhez képest a többi edények szőlőleveles díszítése egészen primitívnek mondható. Még jobban jut kifejezésre a kompozíció abban, hogy míg az inda négy lefelé néző hajlását ugyanaz a páfrányalakú széles levél (44) külön száron és csúcsával felfelé állva tölti be, a fölfelé néző négy hajlásban egy-