Budapest Régiségei 11. (1932)

Kuzsinszky Bálint: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban = Das grosse römische Töpferviertel in Aquincum 3-423

12 Síién domború képe ráapplikálva van. Annál valószínűbb, hogy a többi minták domború ábrázolásai szintén ú. n. applique-ok voltak. Ezek a minták sokszor kerek lapok és az egyiken (Bm. ji = 126. ábra), melyen egy szép szőlőlevél negatív képe látható, a hátlapra Juli. Hilari van bevésve, a minta készítőjének neve genitivusban. Más kerek mintákon az ábrázolások is köralakúak. A kisebbekből szintén olyan domborképek voltak agyagban előállíthatók, melyeket minden valószínűség szerint az edények külső falára reáapplikáltak. Ilyen medaillonképekkel díszített edények különösen Franciaországból ismeretesek, de nálunk egészen bizonyosan csak egy negatív mintáról (Bm. 32 = 231. ábra) állítható, hogy domború képe edényre illesztve állott. Egy másik kisebb korongon (Sm. 14. = 232. ábra) domború az ábrázolás és belőle előbb negativ mintát kellett készíteni, ha a képet az edényre domborúan akarták alkalmazni. Rajta Pán és a kecske ugyanazok, mint az edénymintákon, úgyhogy bizonyosan ugyanabból a műhelyből származtak. Ugyanezen Pán és kecske azonban már egymás mellé állítva megvannak egy bélyegzőn (Sm, iß = 233. ábra), mely arra szolgált, hogy a negatív mintába benyomják és ebből a korongunk medaillonképe kikerüljön. Kevésbbé bizonyos egy másik csonka medaillonkép (Sm. 16 = 234. ábra) hasonló rendeltetése. Amennyiben a domború ábrázolása nagyobb, semhogy egy edény oldalán állhatott volna, önállóan mint diskust a falra felfüggesztve is használhatták. De Jupiter mesterien megmintázott feje körül itt is azokat a szőlőleveleket látjuk, melyek az edénymintákon előfordulnak. A legtanulságosabb tehát, hogy ahol az edénymintákat készítették, ugyanonnan való ez a két agyagmedaillon. A nagyobbfajta korongoknak, ha homorúak az ábrázolások, felálló széleik voltak és ezért inkább olyan lepények készítésére szolgáltak, melyeknek egyik lapját a mintából kikerült domborkép díszítette. Kettő kisebb ugyan, s legalább az egyik, mely Danaët ábrázolja (235. ábra), alig származhatott tőlünk; a másikon (236. ábra) Mercuriust a kos hátán látjuk, és az anyaga olyan, mint a többieké. A többiek körülbelül egyforma nagyok és kétségkívül idevalók, de nincsen semmi jel arra nézve, hogy az edénymintákkal együtt ugyanabban a műhelyben készíthették volna. Ilyen korongok más fazekashelyeken legfeljebb elszórva akadtak és még leginkább a dunamelléki provinciákból (mint pld. Emonából) ismeretesek. De olyan korongok, melyeken történeti ábrázolások vannak, nagyobb számmal még csak Szombathelyről kerültek a Nemzeti Múzeumba. Most aztán Aquincumban megint több ilyen korong látott nap-